2010. december 9., csütörtök

Csécs Márton Lőrinc: A patak és a folyam allegóriája

2010. 12. 09. Csécs Márton Lőrinc A patak és a folyam allegóriája

Az iskolában éppen a Dunáról tanultunk. Hogy milyen hosszú, milyen széles, hogy a világ legnemzetközibb folyója, hogy lakója a tündérrózsa, a rucaöröm, a békalencse, a ...

Megtanultuk, hogy micsoda nagy a vízhozama, hogy gazdaságilag mennyire hasznos az európai országoknak, hogy ...

Nagy büszkén mesélem nagyapámnak, hogy mily okosat tanultam az iskolában.

Leintett. S öreg szavaival idős nagyapám azt mondta:

– A lényeget nem tanították meg. Nem beszéltek neked a fiatal Dunáról, csak az öregről.

– Na, te! – gondoltam magamban.

– Pedig azon van a lényeg! Me’, patak nélkül nincs folyam. A pataktól többet lehet tanulni, mint a széles, szemétterhes dunáktól. A pataktól megtanulod, fiam, hogy anélkül, hogy megsértsd az Istened törvényeit, élj teljes életet. És hogy törekedj víg napokat élni, pezsgőeket.

Megtanulod, hogy akár a víznek, az embernek is addig kell ficánkolni, szaladni, gátat törni, utat faragni, míg patak, mert amikor folyammá válik, már lassú lesz és lomha, irigy a fürge patakokra.

Elmondták neked, hogy a folyamokban, folyókban rengeteg a hal, akár az idős ember lelki kuferjében a tapasztalat, de azt elmondták-e, hogy ikrát rakni, s gyermekhalat nevelni a halak a fürge patakokba járnak, mindig oda térnek vissza szaporodni, mert az élet reménysége ott van!

A patak tölti fel évről évre az öreg vizeket friss élettel.

A patak vize egészségesen hideg és átlátszó. A folyam megszürkült, iszapos.

Igaz, minden patak valamiképp folyó lesz, de a folyó, még ha világhírű folyammá is alakul, nem volna szabad elfelejtse, hogy ő is valamikor fürge, jó szándékú, víg patak volt.

S a patakokat dicsérni kell, sohasem irigykedni rájuk, szidni őket; legfeljebb óvni, hogy őrizzék meg vizeiket tisztának, hátha folyamkorukra nem lesznek oly iszaposak és szennyesek.

Milyen szép volna, ha a folyamok nem háborognának, hanem elfogadnák a világ rendjét! Milyen szép volna, ha így fogalmaznának: most folyam vagyok, folyamságom élem meg. A jelenben élek. S oly módon, hogy minden patak legnagyobb álma az legyen, hogy valaha folyammá nőjje ki magát.

A lecke ki lett egészítve. A Na, te! pedig igenlő bólogatássá érett.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése