Csete Árpád: „Tranzit Ház”

2010. 12. 01. Csete Árpád „Tranzit Ház”

Újsághír november 15-én: „Tesco lett egy templomból Nagy-Britanniában (…) A volt metodista templom Bournemouthban van. Egykori lelkésze szomorúnak mondta a változást, de mivel egyháza eladta az épületet, nincs többé beleszólása, hogy mi történjen vele. Emlékeztetett a kézenfekvő bibliai jelenetre, amelyben Jézus kiűzi a kufárokat az istenházából.”

Akik olvasták, sokan felháborodtak. Engem a hír hidegen hagy, szinte közömbösen veszem. Nem érzek semmifajta tiltakozást vagy kétségbeesést. Azóta, hogy tíz évvel ezelőtt ösztöndíjasként Oxfordban tölthettem egy bizonyos időt, egyes dolgokat másképpen látok. Az ott látott sok csodálatos látványosságok mellett igencsak elcsodálkoztam, amikor akkori osztálytársaim egy délutánon meghívtak egy sörre. Nem a tény volt önmagában meghökkentő, hanem a hely, ahova elmentünk. Először azt gondoltam viccnek szánták az egészet, amikor egy templom felé vettük az irányt, hát még amikor megláttam a messzire virító feliratot! Ez állt rajta: FREUD. És bent, igen-igen, egy kocsma a maga teljes valóságában! A falak mentén hosszan húzódott a koktélbár, az egykori oltár helyén pedig egy dobogón zenekar játszott. Az esti fények különös hatást keltettek, amint a színes, szentképes ólomüveg berakásos ablakokon keresztül átszüremkedtek a vágható cigarettafüst ködén. Bevallom, nem esett jól ott üldögélni, és idő előtt távoztam. Zaklatott voltam, és az egész élmény baljóslóan rosszat sejtetett. Aztán nem történt semmi. A minap utánanéztem a világhálón: a templomból lett „freudkocsma” köszöni szépen, jól megvan, sőt, valami elit hellyé nőtte ki magát.

A mostani újsághír kapcsán arra gondolok, hogy a szóban forgó metodista egyház tulajdonképpen nem tett egyebet, minthogy felismerte: tovább már nem lehet bizonyos dolgokat fenntartani a régi állapotok szerint, mert egyszerűen megváltozott a világ és vele együtt megváltoztak az emberek igényei. Úgy döntöttek, nem bajlódnak tovább a meglévővel, hát eladták.

Európa-szerte látható, hogy a régi nemesi kastélyok múzeumokká válnak. A benne lakók tovább élnek valahol, de nem az egykori habitusukban, egészen egyszerűen azért, mert „az” a világ már nem létezik, és soha nem fog visszatérni.

Az „Egyház” bizonyos értelemben elvesztette funkcióját, és ezt a tényt el kell ismerjük, be kell lássuk, még akkor is, ha fájdalmas a folyamat. Persze, bármikor gazdagodhat is új szerepkörökkel.

Mindannyian struccpolitikát folytatunk, amikor nem vesszük figyelembe a kor igényeit. Régi, rossz, csődös módszereket próbálunk felújítani, a saját –egykori – arcunkra szabott törvényeket toldozzuk, foltozzuk. Közben egymásra mutogatva hibásokat, vétkeseket keresünk…

A kolozsvári Malom utcai zsinagógába a sábeszdeklis öregurak helyett ma fiatalok járnak szórakozni, és az egykori Poale Tzedek zsinagógát úgy hívják, hogy Tranzit Ház. Sokatmondó már a neve is! (Sic transit gloria mundi…– és senki sem esik kétségbe!)

Közben a „tranzithoz” szoktatott világunkban minden lehetséges, és mindennek a fordítottja is! A híradások szerint az egyesült államokbeli Massachusetts államban az egyik bevásárlóközpontban nyitotta meg a katolikus egyház a Szent Teréz karmelita rendi kápolnáját.

A legelején említett, templomról és kufárokról szóló „kézenfekvő” bibliai jelenetben Jézus a következőket is mondja: „Romboljátok le ezt a templomot, és három nap alatt felépítem” – ha szükség lesz rá, teszem hozzá én, mert ma már úgyszólván minden lehetséges!