Farkas Dénes: Újabb patás történet

2010. 12. 11. Farkas Dénes Újabb patás történet

Az amerikai vendégekkel évente több alkalommal elzarándokoltunk Déva várába. Mindig megálltunk a gyulafehérvári ezeréves alapítású, építészeti stílusában románkori székesegyház megtekintése céljából. Lestyán Ferenc „pap bácsi” (reverendájában, fehér hajával, szép arcával 90 évesen is úgy nézett ki, mint egy pátriárka, abból az időből amikor a pátriárka szó még érdembeliséget feltételezett) rendszeresen gardírozott a székesegyházban. Lelkesedve beszélt mindenről. Az amerikaiak itt értették meg a déli harangszó történetét, s közben simogattuk a Hunyadiak szarkofágjait, melyekből különböző hordák mindent elhordtak, elpusztítottak.

A János Zsigmond síremléke mellett ukmukfukk elhaladtunk. Nekem kellett „belopicskálni” vendégeim fáradt agyába a fejedelem szerepét unitárius világunkban. Ezt általában az autóban már az érkezés előtt lebonyolítottam.

Az öreg prelátus a sok találkozásunk okán „megkedvelt”, és elég elnézően kezelt unitárius mivoltom ellenére is. E feltételezésemet megkoronázta azzal, hogy 2001. szeptember 4-én meglepett a Megszentelt kövek című, kétkötetes munkájának dedikált példányával. Azon külön elcsodálkoztam, hogy nem kérdezte meg a nevemet a dedikálás előtt. Kapcsolatunk oda alakult, hogy eljutottunk az anekdoták, adomák világába is, és egymás humorának befogadására a készség kölcsönös volt.

Kedves emlékem marad, amikor fiatal papságának egyik esetét mesélte: fát hordtak az atyafiak a plébánia udvarára, s valószínűleg a lovak patája megrakodott friss hóval, mert a lovak kezdtek rakoncátlankodni. Valamelyik kilépett a késafából, a tengelyek összeakadtak, és szekérgubanc lett a plébánia telke. Én – mondta Ő, – pálinkával akartam kínálni a fahordókat, mire a megyebíró felém fordult, és azt mondta, hogy: Plébános úr! Legyen szíves, menjen be az irodájába, mert a lovakkal akarok négyszemközt beszélni!

A kedves Öregúr azóta – hite szerint – valamelyik tejútösvényen araszol cukorszínű csillaga felé, ahol majd szemtől szembe stb. Ha a könyvére pillantok, el-elgondolkozom, hogy milyen kellemetlen lehet, ha a lovaknak a patája telítődik hóval. Erről jut eszembe, hogy a szamarak is patások. Ebben az összegubancolódott helyzetben és ezen a telken mit kellene mondjunk „négyszemközt a patásoknak?”