2010. december 15., szerda

Szabó Előd: Karácsonyi ajak

2010. 12. 15. Szabó Előd Karácsonyi ajak

Adventben az örök várakozók, reménykedők, a próféták írásait olvasom, és csodálkozom rá újból arra, hogy a mi vágyainkhoz mennyire hasonló dolgokra vártak: béke, igazságosság, szeretet, biztonság… Nemcsak csodálkozás, hanem egyben szomorúság is ez, mert arra gondolok, hogy milyen keveset fejlődött a világ az eltelt évezredek óta ezen vágyak megvalósulása felé. Ha ezek a próféták ma megelevenednének, csupán hely- és személyneveket kellene megváltoztassanak, különben üzenetük változatlanul érthető és időszerű lenne.

Elhívásuknak történetei is elragadóak. Legérdekesebbnek azt találom, hogy ajkukat az Úr valamiképpen megérinti, hogy megtisztítsa, méltóvá tegye az igaz szó kimondására, s az igaz, isteni szóval megtöltse.

Én is szeretném, ha ajkamat az Úr megérintené:

- ha minden hamis, képmutató, rosszindulatú szót lemosna, leégetne róla;

- ha vigasztaló, vidám, reményt tápláló szavakkal gazdagítaná;

- ha méltóvá tenné arra, hogy a szószékről, az úrasztala mellől vagy hétköznapi találkozások alkalmával is az Ő igéit szólhassam;

- ha megajándékozna azzal a képességgel, hogy ne mulasszam el kimondani soha azt, amit ki kell mondani, s ne siessek szólni akkor, amikor hasznosabb, építőbb, áldottabb a hallgatás.

Találkozzon mindenki karácsonykor az angyallal; gyúljanak mindenki számára karácsonyi lángok. S az angyal, a láng némítson el ajkunkon minden rosszat, s szólaltasson meg minden jót, hogy mi is az angyalok, s a láng Forrásának küldöttei, szószólói lehessünk.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése