Dimény József: Vonjunk gyököt?

2010. 12. 17. Dimény József Vonjunk gyököt?


Harold Gardner, a harvardi egyetem volt tanára Az értelem határai című könyvében érdekes megállapítást tesz. Az oktatásban csak a matematikai és verbális intelligenciát értékelik, pedig ezen kívül létezik még művészeti irányultságú vagy éppen zenei intelligencia, de van: mechanikai, ösztönös intuíción alapuló intelligencia is. Ezekkel nem nagyon tőrödnek, nem mérik, nem értékelik.

Az általános iskolában látom, hogy ami nem az „egzakt” tudományokkal foglalkozik, az másod-, harmad- és sokadrendű. Az elmúlt évben a zenét egy „botfülű” matematika tanár tanította az egyik iskolában, a rajzot a történelemtanár. Semmi bajom egyikkel sem, de nem kell csodálkozni, ha a gyerekeknek nem fejlődik a szépérzékük. Az óvodások még nagyon kreatívak, ügyesen rajzolnak, szépen énekelnek, az iskolába kerülve ez egyre inkább háttérbe szorul, és meglepődve tapasztalom, hogy a konfirmáló ifjak szégyellnek énekelni, nem tudnak, nem szeretnek rajzolni.

Valami baj van az oktatás körül. Megtanítanak arra, hogy megkeressük a legnagyobb közös többszöröst, gyököt vonjunk, kiszámoljuk a gömb palástfelszínét, integráljunk, deriváljunk. De nem tanítanak meg arra, hogyan szeressük magunkat és a másik embert. Hogyan győzzük le félelmeinket, hogyan kezeljük haragunkat, gyűlöletünket, féltékenységünket. Mit kezdjünk álmainkkal, hogyan tűzzünk ki célokat, hogyan valósítsuk meg önmagunkat. Nem tanítanak meg arra, hogy hogyan vállaljunk felelősséget cselekedeteinkért, egész életünkért.

Hatodik osztályos koromban majdnem megbuktam, mert nem tudtam gyököt vonni, szüleim különórára járattak, hogy bepótoljam a hiányosságokat, hogy „ember” legyen belőlem. De valóban ettől lettem ember? Őszintén elmondom, az elmúlt 20 évben egyszer sem vontam gyököt és a következő 20-ban sem szándékozom.

Azt gondolom, a legfontosabb a gyerekeinknek megtanítani, hogyan legyenek „emberek”, a szó igaz értelmében, de ez nem a gyökvonás függvénye!