2011. március 16., szerda

Farkas Dénes: Kalap mögött

2011.03.16. Kalap mögött Farkas Dénes

A gravitációval ellentétes irányból szemlélve Nagyapám egy fekete csizmával kezdődött, amelyen elől spicc, sarkán patkó volt és természetes talpa volt, melyet faszegekkel vert fel a csizmadia. A szára kemény volt, és a térd alatt olyan alakú metszés volt, mint a rajzolt szíven valami bőrfonatú gombbal díszítve. Fehér harisnyában folytatódott, melyből a gyolcsing nem szabadott, hogy kilógjon (mert ugye a „mi fajtánk” nem hordja kint az inget). Fekete lájbi egészítette ki a nyári vasárnapi öltözéket és (elmaradhatatlanul) a fekete posztó kalap.

A múlt század közepéig minden meglett korú férfi ilyen volt a falumban. Csak ha az arcokat nézted, akkor tudtad megállapítani, hogy melyik másik. Temetési menetben hátulnézetből mind egyformák voltak.

Vasárnaponként születési sorrendben vonultak be és ki a templomba(ból). Bemenet után a padban egy kicsit fennállva maradtak, könyökkel a padra támaszkodva, előrehajolva. Nagyapám a kalapját szája elé tartva valamit suttogott. Mit magyaráz Apó a kalapja belső karimájának – kérdeztem Anyámat. Imádkozik, fiam – mondotta Anyám, s neked is meg kell köszönni a Jó Istennek, hogy elsegített a templomba. Nekem nem volt kalapom, de ezt anélkül is megteheted – bátorított Anyám, sőt, egy kicsi imádságra is megtanított.

Sok-sok esztendő távlatából ma is gondolkozom azon, hogy elődeim miért a kalapjukba imádkoztak? Olvasmányaim rendjén találkoztam olyannal, amikor a földesúr vagy a báróné rászólt a zsellérre, jobbágyra, béresre, hogy amikor a tekintetesekkel beszél, akkor tegye a szája elé a kalapját, sapkáját. Láttam egy olyan Bánk bán színpadi rendezést, ahol Tiborc is ezt tette. Vajon a száj ápolatlansága, esetleg gusztustalan látványa okán alakult ki ez a paraszti kötelezettség? Nem tudom megfejteni, de sejtem, hogy másutt kell keresnem a szokást, mert falumban soha nem volt sem uradalom, sem jobbágy, zsellér vagy béres.

Bolyongtam eleget a nyelv, száj, beszéd mezején, és találkoztam olyan megfogalmazásokkal, melyek szerint a legveszélyesebb fegyver az emberi nyelv, a rossz beszéd, ami a szájon kijön és gyarlóvá, vétkessé tesz. Fantasztikus illusztráció az Ézsaiás látomása: „Jaj nékem, elvesztem, mivel tisztátalan ajkú vagyok és tisztátalan ajkú nép között lakom: hisz a királyt, a seregeknek Urát láták szemeim! És hozzám repült egy a szeráfok közül, és kezében eleven szén vala, amelyet fogóval vett volt az oltárról; És illeté számat azzal, és mondá: Ímé ez illeté ajkaidat, és hamisságod eltávozott, és bűnöd elfedeztetett.” (Ézsaiás 6, 5-7)

Úgy hihették Őseim, falum nagy öregjei, hogy az Istenük minden földinél nagyobb Úr! Ha Ézsaiás szája eleven szenet kapott, akkor Ők legalább a kalapjuk belső karimájával takarják el szájukat, és így vezekeljék le imában a száj vétkeit. Ha lesz kalapom, vajon menyi ideig kell a szám elé tartanom?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése