2011. 03. 27. Mintha-ország Orbán Erika
(a Színház Világnapja apropóján)
Megtévesztésig olyan, mint a valóság: ugyanaz a díszlet, ugyanazok a szereplők. A mindennapi probléma is valószerű: célok, érvényesülés, siker, élmények. Mintha-országban elvek szerint működik az élet. „Elv az, amiben egyetértünk.”
Történt egyszer, hogy Mintha-országban vetélkedőt szerveztek. (Ez is teljesen valószerű, nemde?!) Azaz úgy tettek, mintha vetélkedőt szerveztek volna. Mert tulajdonképpen a főszervezők reggel, ébredés után, fogmosás és borotválkozás alatt megvesztegették lelkiismeretüket: „Ez még belefér!... Nem először, nem utoljára; és, lám, lám, nem olyan borzasztó vele élni.” Azaz, mintha megvesztegették volna. De ami nincs, azzal nem lehet alkudozni. Az nem szabhat gátat. Sem mércét, sem igazságot. Tehát hernyó (az ugye, gerinctelen?!) önmagukra kacsintva máris mosolyogtak a látszat vetélkedő látszat eredményén.
A nap folyamán, a smink kedvéért még fölelevenítettek néhány fogalmat, melyek tartalmától rég elidegenedtek: sajnálom, igazság, hiba, bocsánat. A vetélkedő, miként neve is mutatja, a méltányosság és az igazság elvetélése volt. Mintha-ország testét az érdek ügyvédjei újra megvédték. Az áldozatok, az önmagukat elveszítők, ők maguk, akik újra meg újra teremtik és fönntartják e látszatbirodalmat. A látszat, az ő valóságuk kedvéért. A látszat-igazság és a mintha-értékek kedvéért. Mintha fontosak lennének egymásnak. Mintha.
Ezt követően Mintha-ország csúszó-mászó elvtársai békésen nyugtázták, hogy országukban nagyszerű a rend és a fegyelem. Családban, iskolában, egyházban, munkahelyeken szorgosan épül Mintha-ország. S csak akkor adódik egy kis zűrzavar, ha egy-egy elvetemült elvtárs föllázad a „közerkölcs” ellen. Mert ráébred, hogy a valóság nem a természeti csapások, nem a betegségek és az élet „általános nehézségei” miatt elviselhetetlen, hanem, ha ő is Mintha-országban élni kényszerül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése