Szabó Előd: Az elveszett juh

2011. 03. 21. Az elveszett juh Szabó Előd

Az elveszett juh képét legtöbbször a bűnös, Istentől eltévelyedett emberrel azonosítjuk, akit Jézus megkeres és visszahoz a nyájhoz. De a juh nem Istentől távolodott el, hanem a nyájtól, kilencvenkilenc juhtársától.

A kép magára Jézusra is talál, ő is egy nyájtól eltávolodott juh volt. Volt ereje, fantáziája, önállósága, s mindenekfelett bátorsága ahhoz, hogy kiszakadjon a nyáj kötelékéből, s felvállalja a saját út, a saját vélemény, a saját világnézet kockázatát. Sok kényelmetlenség, nehézség, ellenségeskedés, szenvedés származott e különválásból, de megérte: az elkódorgott, saját útját kereső juh, Jézus megérezhette, hogy Isten utánament, megkereste, elhívta őt.

Sokszor hangoztatjuk, március 15-én világgá harsogtuk újra: szabadok akarunk lenni! De akarunk-e igazán? Mert szabadnak lenni kényelmetlen és felelősségteljes feladat. Szabadon választod-e, hogy mit eszel, mit iszol, milyen ruhát öltesz magadra, mit olvasol, milyen zenét hallgatsz, mivel töltöd szabadidődet vagy egyáltalán, hogy mit gondolsz? Szabadon választasz-e vagy a nyájjal, a tömeggel együtt te is azt választod, ami kényelmes, ami a legolcsóbb, ami legközelebb van?

Az igazi keresztény közösség nem egyenruhába öltöztetett, vezényszóra menetelő és gondolkodó, könnyen irányítható, vezethető, félrevezethető tagokat igényel. Az igazi keresztény közösség nem nyáj, melyben senki nem mer gondolkodni, hanem egy ember, vagy egy kis csoport gondolkodik mindenki helyett. Az igazi keresztény közösségben minden egyes juh számít, mindenkinek fontos a véleménye, s ha nehéz, néha kényelmetlen, megpróbáló is, de minden vélemény, tehetség, meglátás fontos, s a sok fontos, értékes véleményből alakul ki az egy közös.

Hiszem, hogy ha gondolatainkat felvállalva így keressük az igazságot, akkor Isten utánunk jön, és segít, hogy emberi közösségekbe tudjunk illeszkedni.