2011. 03. 02. Láncok Lázár Levente
Sok mindenre jó a lánc. A gazdaember tudja igazán, el sem indul a szekérrel, ha nem lóg rajta a lánc. Sohasem lehet tudni, mit kell vele lekötni, mit hová kell vele kikötni, mit kell vele vontatni, de a legfontosabb, hogy mindig kéznél legyen.
Nemcsak a gazdaembernek, de az autósoknak is, főleg ilyenkor, télen, nagyon szükséges segítőeszköze. Abroncsra rakva bármilyen jeges, havas emelkedőn ki lehet vele autózni, nélküle csak kínlódás és a megcsúszás veszélye áll fenn.
Manapság viszont a láncok nemcsak hasznos eszközök, hanem lehetnek dísztárgyak is, főként, ha nyakba, bokára, csuklóra tesszük. Lehet belőle nyaklánc, bokalánc, karkötő aranyból, ezüstből, ékkővel vagy nélküle. Itt már nem a hasznosság a cél, hanem az ékesség. És van kutyalánc, bikalánc, állatkerti lánc, amikor épp a mozgásban korlátozunk egy-egy állatot, mert anélkül talán veszélyesek lehetnek. Mindenkinek jobb, ha ki vannak kötve – mármint jobb nekünk, embereknek, viszont senki nem kérdi az állatot, vajon neki mennyire jó ez? Lehetséges, épp azért veszélyes, mert lánc van rajta. Arról nem is beszélve, amikor emberekre kerül rá a rablánc…
Gandhit olvasva egy nagyon érdekes és elgondolkodtató kijelentése ragadta meg a figyelmemet: egy lánc csak annyira erős, amennyire erős egy láncszem benne. Láncszemek az emberi kapcsolatok is, összekötnek, lekötnek, vontatnak, bebiztosítanak, ékesítenek, leköteleznek… Viszont, ha egyetlen láncszem is gyengébb a kelleténél, elszakad…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése