2011. március 2., szerda

Tófalvi Tamás: Éjféli látomás

2011. 03. 01. Éjféli látomás Tófalvi Tamás

Elmém üres buborékként lüktetett az érzések kavargó tengerén, s amikor behunytam szemem, arctalan álom ringatott magába.

Az álmom voltam, s az álom én magam, s tudattalanul léteztem, mint tudatos halandó; éreztem egyszerre bűnt és büntetést, s nyugalmat, hogy ártatlan vagyok. Éreztem, hogy szeretek, s hogy rabként láncra ver ezernyi kiégett gondolat, eltemet, majd újraéleszt, eltaszít és magához ölel, felemel, majd nevetve tipor sárba, mit Istentől kaptam… Az érzések valósága.

Sok ez egyszerre egy embernek… Átkoztam is ezért mindent, mi halandó s mindent, mi végtelen. Uram, ha nem adtál volna érzelmeket… boldog lennék, boldog, s tán még az sem, mert mily halandó tudhatná akkor, hogy mi az a boldogság?! Így nem érzek mást, csak ahogyan szétszaggatja bennem a tudat mindazt, miben hinni volt erőm, önnön akaratom szegez most keresztre, s gúnyosan nevet, ahogyan szenvedésemet látni véli.

Még nem volt erőm megkérdezni: ez lenne a mennyek országa, avagy szétzilált szívvel a pokol tornácán ülök?

S ha majd egyszer a választ ugyanúgy formálod föld porából, mint az emberrel tetted egykoron, nekem ne jusson belőle. Hadd maradjak őszinte, de néma s kietlen puszta, melyen ember-látta sebek nem tarkítják a tájat, s hol elnémult panaszok sikongó, viharos tengerén, az evezős már nem küzd, megbékült sorsával.

Jéghegynyi érzések fullasztanak, ó, Uram, s megpihennék benned, általad, de nem találom azt a fűszálnyi árnyékot, mely védene, óvna, s velem küzdene tikkasztó napsugarak ellen.

Hittem, hogy az érzések emelnek ki minden más teremtmény közül, hogy küzdenem kell szerelemért, békéért, hogy szívem diktálja, s töretlen kőtáblákra vésem létem örök törvényeit. Hiszen vagyok, ki voltam egykoron, s ki akkor is leszek, mikor értem nyílik meg az ég, de emberként embernek lenni, Téged tisztelni önmagam által, s béklyóba hajtani tajtékzó érzések fejét… nehéz, nagyon nehéz Uram…

A párna még őrzi arcomat, s nyitott szemmel már a jelenben lélegzem. Megnyugtat az ébrenlét…

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése