2011. 03. 17. Tévedni emberi dolog Lázár Levente
Sokszor tévedünk. Megesik, hogy akaratlanul is úgy döntünk és cselekszünk, hogy az adott döntés, tett valakire nézve nem jó. Sőt, lehetetlen úgy dönteni és cselekedni, hogy az mindenkire nézve jó legyen. Mindezek ellenére vannak döntések, amikor csupán csak pár emberre nézve tűnik rossznak a döntés, a többségnek tulajdonképpen jó.
Általában a kritika az, ami nem esik jól, de rávilágíthat a tévedésre. Ilyenkor szemébe mondjuk az embereknek téves nézőpontjaikat, és saját meglátásainkhoz igazítjuk véleményünket. Épp ezért az is megtörténhet, hogy a kritika maga téves, vagy a negatív kritikával egy adott nézőpont megsemmisítése, elnémítása a cél. Én inkább azt mondom, hogy minden különösnek tűnő döntés, tulajdonképpen másként gondolkodást jelent, amikor valaki nemcsak magát látja az adott helyzetben, hanem felülről, kívülről nézve átlátja az egészet. Mert sokan vannak, akik átlátnak a szitán. Egyesek szemében a másként gondolkodó ember téved. Ezért igyekeznek elnémítani, hangját hallhatatlanná tenni.
Arra gondoltam, így tévedett egykor Jézus, mert ő nem a törvényt akarta eltörölni, hanem csak betartani. Nagyon sok embert érintett mindaz, amit ő tanított. Tévedett volna világnézetével, Istenről alkotott üzenetével? Bizonyára, mert nem sok jót tett azoknak, akik anyagi és hatalmi javaikat féltették, ezért hibásnak titulálták és keresztfán végezte.
Később egyházi érdekeket sértett Giordano Bruno azzal a kijelentésével, hogy a kor kezdetleges optikai eszközeivel is jól látható csillagok tulajdonképpen távoli Napok, körülöttük ugyanígy bolygók keringhetnek, s azokon a földihez hasonló élet lehetséges. Tévedett? Az akkori kor és életfelfogás szemében igen, hiszen máglyán végezte.
Dávid Ferenc, az unitárius egyház megalapítója is végigjárta a reformáció útját, s mire megértette a tiszta Jézusi kereszténység alapigazságait, sokan ellene fordultak. Tévedett? Meglehet, mert a többség úgy látta jónak, hogy Déva várába zárják és hagyják a már beteg embert elszigetelten meghalni.
Az 1848-as szabadságharc is azért volt harc, mert sokan úgy gondolták, hogy a szabadság utáni vágy is tévedés, hogy egy nemzetnek ehhez hasonló jogok nem járnak, hiszen akkor élhetnének békében, és nem lehetne őket kizsákmányolni. Akik életüket adták érte, tévedtek?
Tévedni emberi dolog, s én szeretem a tévedéseket, mert úgy tartom, hogy saját hibájából tanul igazán az ember. Szeretem a tévedéseket, mert azt jelenti, folyamatosan tanulok. Szeretem a tévedéseket, mert azt jelenti, így nem tokosodom be egy adott, szűk látókörű világnézetbe és sodródom a történésekkel, hanem van hajlamom és képességem a különbségek meglátására. Szeretem a tévedéseket, mert azt jelenti, épp valami turpisságot leplezek le. Szeretem a tévedéseket, mert lehet, épp saját tévedésemet kell belátnom.
Minden tévedés mérlegel, egyensúlyba helyez önmagammal és a világgal szemben. A tévedés és annak beismerése csiszol, és előbb-utóbb emberré nevel. Tévedni emberi dolog, de isteni érzés…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése