2011. március 19., szombat

Farkas Dénes: Tűzoltás

2011. 03. 19. Tűzoltás Farkas Dénes

Egyszer Édesapám hazaállított egy kis pléh táblácskával, amelyre barna alapon egy fehér veder volt festve. Ez valamikor a múlt század 40-es éveinek a végén, az 50-es évek elején lehetett. Fel kellett szegezni a kapulábra, ami nagyon sok éven át ott rozsdásodott, míg egyszer aztán végleg odalett.

Nekünk rajzolt vedrecske jutott, de láttam másoknál csákányt, vasgereblyét, lapátot, seprűt, fejszét, hegyes-horgas kampót hosszú rúddal, s ma már ki is emlékszik ama sokféle eszközre, amely mind azt a célt szolgálta, hogy tűz estén a megjelölt eszközzel rohanni kell oltani!

A helyi fiatalokból és a jó mozgásképességgel rendelkezőkből megalakult az önkéntes tűzoltók egyesülete. A kicsi falumnak volt egy „vízipuskája”, egy stráfszekérre alkotott nagy hordója, amely elé pillanatok alatt lovakat lehetett befogni. Volt egy nagy tekercs tömlő, és volt a tömlő végén egy fémcső, azt hiszem alumíniumból, melyet egy gyönyörű rézfej zárt, közepében lyukkal. Ezt a rézfejet nagyon szerettük lecsavargatni és gyermeki játékszerként használni. Megjegyzem, hogy mindig a helyére tettük.

A faluháza mögött volt egy deszkaszín és ott tárolták a kellékeket. Mindig lakat volt a bejáraton, de minket gyermekeket ez nem zavart, mert hátul alkalmas nyílásokat találtunk a behatolásra. A „vízipuskát” nem mertük „szerelni”, mert az igen félelmetes volt. Egy tartályszerű edényben valami gyönyörű sárgaréz gömb, majd két oldalpumpa és nagy karok, melyeket ráakaszkodva meg-meg mozgattunk.

A legizgalmasabb tűzoltós esemény az az évi gyakorlat volt, melyet rendszerességgel megtartottak. Valaki – ha jól emlékszem – megfújt egy sárgaréz trombitát, és kevés idő elteltével már toronymagasan „fröstetett” a vízsugár az ég felé.

Gyermekkorom, falum tűzoltói elmentek a minden földiek útján. Új csapat nem létesült. Az eszközök rommá váltak. A hordó szétomlott. A vízipuska eltűnt és a kapufélfákról a pléhtáblácskákat leette a rozsda, sőt a kapulábakat is kikezdte az idő…

Tűz Székelyszentmiklóson nem volt emberemlékezet óta. S mégis minden leégett…

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése