2011. 05. 09. Foci – vallás Bíró Attila
Ugyanazt a sportot – tegyük fel, a focit szeretjük és játsszuk valamennyien, csak különböző színű mezt öltünk magunkra. Van, aki a manchesteri ördögi vöröset viseli, s van, aki a Chelsea égszínkékjében őrjöng és tombol egy-egy ziccer után. Aztán a képlet egyszerű, mert hol az egyik, hol a másik csapat szerzi meg az előnyt, és a gólt követően tízezrek ajkáról csendül fel a saját himnuszuk. Csodálom ezt a „játékot”, ahogyan a többi hatvanezer néző is, de talán azt csodálom a legjobban, amikor egy lélekkel, egy szívvel fejezik ki örömüket. Mindegyik csapatnak van saját himnusza, saját szimbóluma, eszméje, filozófiája, menedzsere és szurkolótábora… De a játék ugyanaz, a szabályok azonosak, és mindig a játékvezetőnek van igaza.
Ugyanazt a vallást – tegyük fel, a keresztény hitet szeretjük és valljuk valamennyien, csak különböző keresztséget öltünk magunkra. Van, aki a görög-keleti vöröset viseli, s van, aki az unitárius égszínkékjében örvend és lelkesedik egy-egy közös áhítat után. Aztán a képlet egyszerű, mert hol az egyik, hol a másik felekezet szerzi meg az előnyt, és az istentiszteletet követően tízezrek ajkáról csendül fel a saját hitvallásuk. Csodálom ezt a „játékot”, ahogyan a többi hatvanezer unitárius is, de talán azt csodálom a legjobban, amikor egy lélekkel, egy szívvel fejezzük ki örömünket. Mindegyik felekezetnek van saját hitvallása, saját szimbóluma, hittana, teológiája, püspöke és hívő tábora… De a vallás ugyanaz, a jézusi törvények azonosak, és mindig az Istennek van igaza.
Én szeretem az unitárius csapatomat, szívesen „játszok”, élek benne minden egyes nap. Vidám szívvel és lélekkel veszek részt minden közös áhítaton, s jóleső érzés, ha olykor én mondhatok el egy-egy (alakíthatok ki egy-egy ziccert) imádságot a közösségemben. És mindezek mellett a legszebb, amikor, akár tízen, akár hatvanan, de egy szívvel és lélekkel, büszkén mondhatjuk el közösen az unitárius hitvallásunkat. Hiszek egy Istenben…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése