2011. 05. 30. Kinek mondatok Nagy Adél
Egyszerű emberi életünket kérdések sokasága szövi át, s az igazán nagy és fontos kérdések túlmutatnak a mindennapok apró-cseprő gondjain, megélhetési, létfenntartási nehézségein, s mélyebb titkokra, valóságokra keresik a választ.
Ki vagyok én? Milyen vagyok én? Látszólag egyszerű, mégis nagyon mély kérdés, amely messzire vezet. Az önismeret, az önelfogadás, az önmegvalósítás nagy kérdése, és nincs az az állandó, meghatározott válasz önmagunkra nézve, amelyet ne kellene újra és újra módosítani. Öntudatra ébredésünk pillanatától szinte állandóan szembesülünk azzal, hogy kik vagyunk, avagy kivé kellene legyünk, s önmegismerésünknek fontos forrása a többi ember, azok, akik közel állnak hozzánk, fontosak nekünk.
Személyes és szakmai életem fontos kérdései a milyen is vagyok, ki is vagyok, s az önmagam megfogalmazásain túl keresem szeretteimnek, közösségemnek, embertársaimnak visszajelzéseit, hogy az elém tartott tükrök által is „munkáljam” önmagam. A Brigitta tükrét osztanám meg veled, Olvasó!
Vallásóra a II. osztályban. Közösen olvassuk, majd elevenítjük fel Jónás történetének fontosabb mozzanatait: hogyan menekül Jónás a feladat elől, a hal gyomrából, majd elmegy Ninivébe bűnbánatot hirdetni, hogy az emberek ismét jó útra térjenek. S ekkor szólal meg Brigitta, a másodikos kislány: Papnéni, akkor ez a Jónás valami olyansmi volt, mint maga! Felkacagtam, majd felsóhajtottam. Milyen messze állok én a jónási buzgólkodástól, feladatteljesítéstől, s egy gyermek szemében mégis mily közel!
Az őszinte gyermeki válasz mélyen bennem van. Ízlelgetem, fontolgatom, vizsgálom, nézegetem, s a jézusi kérdés kíváncsivá tesz: vajon kinek mondanak engem az emberek?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése