2011. május 15., vasárnap

Kiss Zsuzsánna: Mindennapi aggodalmaim

2011. 05. 13. Mindennapi aggodalmaim Kiss Zsuzsánna

„Ezért azt mondom nektek: ne aggódjatok az életetek miatt, hogy mit esztek vagy mit isztok, sem testetek miatt, hogy mibe öltöztök. Nem több az élet az ételnél, és a test a ruhánál? Nézzétek az ég madarait! Nem vetnek, nem is aratnak, és magtárakba sem gyűjtenek, hanem a ti mennyei Atyátok táplálja őket. Nem értek ti sokkal többet azoknál? Ti aggodalmaskodók, melyiktek tudja életét egyetlen lépésnyivel is megtoldani? És a ruházat miatt miért aggodalmaskodtok? Figyeljétek a mezők liliomait, hogyan nőnek, pedig nem fáradoznak és nem is szőnek. Mondom nektek: Salamon még dicsősége teljében sem öltözött úgy, mint egy ezek közül! Ha a mezei virágot, amely ma virul és holnap a kemencébe kerül, így öltözteti az Isten, akkor titeket nem sokkal inkább, kicsinyhitűek? Ne aggodalmaskodjatok hát, hogy Mit együnk? vagy: Mit igyunk? vagy: Mibe öltözzünk?! Ezeket a pogányok keresik. Mert a ti mennyei Atyátok jól tudja, hogy minderre szükségetek van. Ti elsősorban az Isten országát és annak igazságát keressétek, és ezeket mind megkapjátok hozzá. Ne aggódjatok hát a holnap miatt! A holnap majd gondoskodik magáról! Elég a mának a maga baja.” (Mt 6, 25-34.)

Sokszor tapasztalom, hogy túlságosan sokat aggódok. Például ma is. Azon, hogy mi lesz holnap vagy holnapután. Hogy lesz, ha ez vagy az történik, holott még meg sem történt. Mi lesz, ha teljesen kiürül a pénztárcám, ha másra kell bízzam a gyermekem, ha elutazom, ha hazajövök, ha eső lesz vagy szárazság?

Szorongva léptem ki az ajtó elé egy kis friss levegőt szívni, és magamban lenni az aggodalmaimmal. Felnéztem az égre. A csillagok közt egy repülő haladt, lámpáit villogtatva. Ha azon a repülőn lennék – gondoltam – bizonyára sokkal jobban aggódnék, mint most. És mennyivel rosszabb lenne, ha nem tudnék esténként felnézni az égre, ha nem látnám a repülőket. Mennyivel rosszabb lenne, ha nem lenne, akikért aggódni.

Talán ez a távoli repülő térített észhez és juttatta eszembe Jézus fent idézett szavait. Jó lenne, ha gyakrabban eszembe jutna, hogy akkor és ott bölcs mosollyal szemlélhessem a dolgok állását: már megint nincs pénzem, nem baj, van erőm, hogy dolgozzak. A fiam térdig gázolt a legnagyobb pocsolyába, de fő, hogy egészséges. A vasárnapi istentiszteleten csak tizenvalahányan voltak, nem baj, úgyis érdemes volt szólni.

Add meg, Istenem, a mindennapok aggodalma mellé a mindennapok bölcsességét!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése