Farkas Dénes: Üzenet a túlvilágból

2011. 05. 26. Üzenet a túlvilágból Farkas Dénes

Megint – mint annyiszor már – valaki május akárhányadikára a világ végét jósolta. Nem teljesült a jóslat. Erről jut eszembe az egyik barátom kedvenc vicce, mely szerint a „se ki járatú” falusi székely bácsitól megkérdezték, hogy hiszen-e a világ végében? Hát, hogyne hinnék, 'sze ott lakom! – válaszolta. Egy sírkő kapcsán nézzünk be a túlvilágba.

Az utóbbi időben gyakran „egzegetálgatom” a régi sírkövek üzeneteit. Sokszor arra jövök rá, hogy ezek több mint háromszáz év távlatából is milyen nagyszerű üzenetnek a hordozói a lét-nemlét világából. Valamikor kezembe került Edgar Lee sírkő-antológiája, melyben azt állapítja meg a szerző, hogy a sírkő-feliratokban sokszor több az önemlékállítás, mint a halottra való utalás.

Íme egy kivétel a kolozsi kőtárból, az egyik 321 éves kő üzenete:

ITT NYUGSZIK AZ URBAN B.KIMULT GERGELY PÉTER URAM TESTE

KI AZ URNAK AKI ATTA VOLT MEGADÁ LELKÉT CSENDESEN

A 1689 DI 8 MAJI

Kaptam és visszaadom – tájékoztat a kő három és negyedszáz évvel ezelőttről. Gergely Péter lelket kapott az Úrtól és csendesen visszaadta azt. Kölcsön kenyér visszajár – tartja a régi szólásmondás.

Régen a székely portán hetente – ha volt miből – egy teknő kenyeret sütöttek. Arra is emlékszem, hogy esetenként a szomszédok, jó kománék, ha fennakadás történt a készletben egy-egy kenyérrel megkölcsönözték egymást. Cérnával mérték meg a kenyér négy oldalát és ugyanazzal a cérnával mérték ki a visszaadandó kenyeret sütés után. A kölcsönkenyér visszajár ténye egyenértékű volt a becsületesség magas mércéjével.

Én ezeket a régi sírfeliratokat azért emlegetem, mert ezekhez foghatót Erdélyben nem igen lehet találni, csak a marosvásárhelyi református temetőben, melyeket mély megihletődéssel néztem végig. A kolozsi lapidárium „gyöngyszemeivel” a híres Házsongárdi panteon sem büszkélkedhet. Remélem, hogy senki nem veszi dicsekvésnek eme publicitást, mely bizonylatolja erdélyi magyar múltunkat is.

Eme kis jegyzettel a kölcsönkenyér szellemében emlékezem Gergely Péter uram hozzátartozóira is, és köszönöm nekik a kő üzenetét.