2011. május 3., kedd

Mikó Amália: Szabad – nem szabad

2011. 05. 03. Szabad – nem szabad Mikó Amália

Szabad! – mondjuk udvariasan, ha halljuk, valaki kopogtat házunk ajtaján. Valaki jönni akar, bizonyára akar is valamit tőlünk. Hasznos, fontos lehet az információ, amit közölni óhajt, de lehet felesleges is. Egyelőre nem tudjuk, még az ajtónk előtt áll. Mi azonban megelőlegezett bizalommal mondjuk: Tessék bejönni, szabad!

Korunkat az élet minden vonatkozásában jellemzi a sürgős igyekezet: azonnal különbözetet tenni hasznos és haszontalan, szükséges és a felesleges között. Sok esetben érezzük: mindent szabad mindenkinek, és egyre inkább meg vagyunk győződve arról, hogy nem minden használ, sőt, sok minden nem szolgálja épülésünket, gyarapodásunkat. Éppen ezért igyekszünk minél okosabban megragadni a fontosat, a hasznosat, szükségeset, és elszántan ellökni, kitaszítani életünkből azt, ami nem előrehaladásunkat szolgálja: a feleslegeset.

Egy űrhajóba szigorú gondoskodással kell csomagolni. Gyűszűnyi holt tér sincs benne, felesleges dolgokat nem szállíthat. Vajon a mi életünk nem válik-e sokszor űrhajóhoz hasonlóvá, mikor úgy érezzük, gyermekkorunk korlátlan szabadságot adott nekünk, ahol kedvünk szerint, szabadon élvezhettük mindennapjainkat a felelősség terhe alól felmentve? Cipeltük játékainkat, melyeket már rég kitakarítottunk életünkből. Hittünk „a feleslegben. Abban, ami túl van családon és fajon, abban, ami túl van a meszelt falakon. Elvégre lehet élni meszelt falak között is, mert a fal véd, de zár is. Én képeket akarok látni a falakon, hogy újra kinyissák elém a világot.” (Babits) Szabad! Igen, szabad, bármit szabad!

Örökös selejtezés az életünk. Így rendeli ezt nemcsak a rendelkezésünkre álló tér szűkössége – hiszen telhetetlen vágyaink ellenére lehet, hogy már a magunk csuszatornyát sem tudjuk felépíteni, mert idő előtt kiselejteztük a csuszákat – de így rendeli az életidőnk is, amely, mintha hirtelen megrövidült volna. Hiába tolódott ki az átlagéletkor határa, hiába gyorsult a hírközlés és a közlekedés. Sokszor hasznos, de közben egyre inkább kikopik belőle a lényeg, maga a szabad élet. Kiselejtezzük könyveinket, megporosodva sorakoznak a könyvespolcon – mind őseinktől örököltünk. Lecseréljük őket, helyettük könnyebb, egyszerűbb a világhálón utazgatva információk özönét magunkévá tenni. Valóban félelmetes, ahogy az információ-mennyiség megsokszorozódott, ám az ennek feldolgozására fordítható időnk alig nőtt. Ebből ered örökös félelmünk, szorongatottságunk, a kétségbeesett versenyfutás saját, ijesztőre nőtt árnyékunkkal.

Valóban szabad? – kérdezhetjük. Mindent szabad? Tessék bejönni? És szembejön velünk a bibliai tanítás: Minden szabad, de nem minden használ. Minden szabad, de nem minden épít. Ne keresse senki a maga javát, hanem a másét. Szabad szeretni a felebarátot és Istent!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése