2011. 05. 16. Folyókép Lakatos Csilla
A minap folyó mellett sétálva újra rácsodálkoztam annak az emberi élettel való hasonlóságára.
A folyó bejárja az útját, utazik, halad, nem lehet megállítani. Útja során sok minden zavarhatja folyásában, szennyezheti vizét, kényszerítheti más mederbe vagy föld alá, de végül, utazása végén a széles tengerbe ömlik.
Mindannyiunk élete hasonlatos egyféle folyóhoz: lehet széles vagy keskeny, gyors folyású, esetleg lassan kígyózó, sekély vagy mély. S amiképpen a folyó vize megszámlálhatatlanul sok módon használható, életünket is sokféleképpen élhetjük: jól és rosszul, megosztva vagy magányosan, nyilvánosan vagy rejtetten, erővel vagy erőltetetten.
Néhány ember élete olyan, mint egy zsúfolt, forgalmas vízi út, amely hatalmas terheket szállít, nagy célokat ér el és monumentális tetteket valósít meg. Más ember élete elég erős ahhoz, hogy energiát előállító hatalmas erőműveket hajtson meg. Van olyan is, akiknek élete közönséges ugyan, de benne van idő munkára és játékra, kötelességteljesítésre és szeretetre. Nem eget és földet rengető tetteket visz végbe, hanem ott van jelen, ahol éppen szükség van rá.
S akad olyan is, akinek élete a békesség és nyugalom csodálatos példája. Élete folyama példaértékű, képes a táplálásra, a part mentiek számára tükörként szolgál, vigasztal nehézség és nyomorúság idején.
E folyók bármelyike beszennyeződhet, s ha így történne, az csúnyává és mérgezővé, mások számára haszontalanná, értéktelenné válhat. De külső és belső erővel, többrendbeli tisztítással még a legvisszataszítóbb folyóvíz is megtisztítható, csakúgy ahogyan kellő elszántsággal, hittel és értelemmel még a legnyomorultabb élet is rendbe hozható.
Amikor ma reggel ránézel saját életfolyódra, mit látsz? Tetszik a kép, ami eléd tárul?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése