Dr. Ádám Attila L.: „Honnan van azért benne konkoly ?” (Mt 13:27, Károli)

2013. 11. 16.	„Honnan van azért benne konkoly ?” (Mt 13:27, Károli)	Dr. Ádám Attila L.
Számomra az egyik legérdekesebb példabeszéd a búzáról és a konkolyról szóló (Mt. 12: 24-30) és ennek magyarázata (Mt. 37-43). Saját értelmezésem már régen kialakult erről, talán már kamaszkorom után. Az élettapasztalat és a Biblia újraolvasása sokat hozzátett ehhez. De most nem az én saját véleményemről/értelmezésemről van szó. Ezt bízzuk az Olvasóra. Érdekes módon keresztény egyházi teológusok és elöljárók sem azonos módon értelmezték ezt a jézusi példabeszédet.  De itt most nincs szó (újra) értelmezésről. Csupán történeti példákról, egy igen szűk korszakból. A IV. „keresztes” hadjárattal kapcsolatos példákon keresztül szeretnék rávilágítani a kétféle értelmezésre. Nos, lehet, hogy III. Ince pápa Janus-arcú értelmezését a történelem viharai is befolyásolhatták és még sok minden más, de érdemes röviden elmélyedni ebben a magyar kapcsolatokat is hordozó történetben. Bár első pillantásra nem úgy tűnik, hogy valaki is érdekelt lett volna annak a bizonyos konkolynak a kordában tartásában. Ráadásul botanikai-élettani értelemben a konkoly mérgező is. A kár tehát sokszorosa is lehet az eredetileg gondoltnak. *** Búza és konkoly III. Ince pápa (1198-1216) szemében 1. Mit mondott III. Ince pápa, mint Isten földi helytartója? Nos, a konkolyt KI KELL válogatni a búzából, még a földi lét alatt. A pápa elítéli a keresztes hadak vérontását, azt, hogy keresztények keresztényeket öltek; elítéli az izraeliták és mohamedánok templomainak felgyújtását. Elítéli a velencés keresztes hadak bizánci fosztogatását és a „latin” császárválasztást. 2. Mit mondott III. Ince pápa, mint Isten földi szolgája, aki elfogadja az Isten akaratából történt földi eseményeket? Nos, a konkolyt NEM KELL kiválogatni a búzából a Földön. A pápa nem cselekedhet Isten helyett. Az Úr visszatérítette az eltévelyedett görög egyház bárányait Rómához, az egyetlen akolba (mintha nem ezen munkálkodott volna ő is). Szentségtörés lenne ezt bírálni. Nem Jeruzsálem visszafoglalására kellett, hogy vonuljon a keresztes sereg, hanem Bizáncba. Ahogy az Isten megbüntette vétkeiért Szodomát és Gomorát, úgy büntette meg most az Isten Bizáncot eretnekségeiért és királygyilkosságokban tobzódó erkölcstelenségeiért. *** A Serenissima és a konkoly A név olaszul a boldog és nyugodt városra utal (very serene), bár Velence csak konkolyt vetett, de aratnia már másnak kellett.  Velence kihasználta a keresztes hadak áthajóztatásában rejlő üzleti és politikai-hatalmi lehetőségeket.  A hadjáratot maga a Dózse vezette. A latin császárcsinálás után azonban még a helyszínen, a vezérvitorlás fedélzetén meghalt, 1203-ban. *** Az Árpád-ház és a konkoly Nos, mi jobbára elszenvedtük a konkolyt, pedig akkor a magyar királyság európai tényező volt. Azért ne mosdassuk a szerecsent, II. Andrást már dinasztikus érdekek (is) vezették Galileába. Bizánc és a magyar királyság kapcsolatrendszere a korai középkorban fontosabb volt, mint azt nyugat-orientált történetírásunk jelenleg is tartja. A történetnek több magyar vonatkozása is van. A IV. „keresztes” hadjárat során a velencei hadak a Dózse vezetésével először 1202-ben a magyar felségterületű Zárát ostromolták meg és égették fel. A keresztes lovageszmény szép középkori példája, hogy a francia keresztes hadak megtudván a velenceiek ilyen szándékát, Zára alatt átpártoltak a magyar királyhoz. Ekkor III. Imre király (1196 – 1204) uralkodott. De ettől Zára még elesett. Az már csak a történelem fintora, hogy ezek után öccse, árpád-házi II. Endre (András) ódzkodott az apja, III. Béla által felvállalt keresztes hadjárat teljesítésétől. Erkölcsi oka (is) lett volna rá. Nem is nagyon csodálkozhatunk rajta. Mivel III. Béla felesküdött erre, országai a pápától védelmet kaptak minden idegen támadással szemben. Látható, hogy mit ért ez a védelem Velence ellen: semmit. Jóval később, 1217-18-ban II. András az V. keresztes hadjáratban mégis eljutott a Szentföldre, Galíleában, a Genezáreti-tó mellett harcolt. Ekkor azonban már dinasztikus érdekek vezették főleg. Meráni Gertrúd után, második felesége Jolánta volt, akinek az apja latin császár volt Bizáncban 1216-17-ben. Halála után II. András meg akarta szerezni a bizánci trónt és egyesíteni a Latin Császárságot a Magyar Királysággal. Ennek realitásának megítélése most nem tartozik témánkhoz. Zára újra főszereplő a történetben, mivel II. Andrásnak állandóan  üres volt a kincstára,  így a Spalatóból (ma Split) induló keresztes hajóhad finanszírozására eladta Zárát Velencének…! Szükség törvényt bont. Hazaérkezése után, 1219-ben az új pápának, Honóriusnak írt levelében arra panaszkodik, hogy távollétében a főurak úgy kifosztották az országot, hogy 15 év sem lesz elég a károk enyhítésére. A harmadik magyar vonatkozás, hogy III. Imre és II. András nővére, árpád-házi Mária Vak Izsák megvakított bizánci császár felesége volt. Történetünk idején, 1202-3-ban a Márvány-tengerre néző börtönben ült, és helyette az „ellen”császár, IV. Alexios uralkodott és árulta Bizáncot Velencének. A görög nemzeti érzelmű papság saját hatalma érdekében is persze ellenezte ezt, ami Róma fennhatóságát is jelentette volna Bizáncban. *** Prológus 1453-ban: az Unió és a konkoly A keleti és a nyugati egyház uniója (újraegyesítése) az egyházszakadás óta (ami látszólag a Szentlélek eredete körüli teológiai köntösbe bújtatott meddő vitán múlt) napirenden volt. Az utolsó bizánci császár, Konstantin Palailogosz, papsága ellenében, önhatalmúlag mégis csak 1453-ban, a török ágyuk torkolattüzében celebráltatott először latin rítusú misét a Hagia Sophiában. Túl későn. V. Miklós pápa Rómában már csak sajnálkozhatott a híren, felmentő hadat azonban ő sem küldött. Feltehetően nem is akart.