2010. 11. 03. Kiss Zsuzsánna Csak egy pillanat
Mintha csak egy pillanatra lépett volna ki az ajtón. Kúrálni, vagy egyszerűen megnézni, hogy minden rendben van-e odakint. A kedvelt helye még őrzi melegét, ahonnan esténként szunyókálva nézte a híradót. Mintha csak egy pillanatra lépett volna ki…
Emlékképek vagy csak töredékeik jönnek velem szembe, és nem engedik, hogy kikerüljem, kitöröljem őket: a bicikli kosarában vitt, majd hazafelé azt tanította, hogyan kell az egyensúlyt megtartani; mindig könnyes lett a szeme, valahányszor felköszöntöttük név- és születésnapján, és ezt mindig egy viccel tette észrevétlenné.
Mintha csak egy pillanatra lépett volna ki, és biztosan visszajön, leül az ajtó mellé és kérdez, tölt egy pohár bort, hogy kóstoljuk meg az idei termést, kolbászt hoz le a padlásról. Ha pánkót viszünk, a szemünkre hányja, hogy csaltunk, mert a belseje üres.
Csak egy pillanatra ment ki…
Ott van minden rá emlékeztető mozdulatban, minden unokával való játszásban, minden pánkósütésben, minden biciklizésben. És most már ott lesz minden gyertyagyújtásban, minden őszi lombhullásban. Mert csak egy pillanatra lépett ki…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése