Újvárosi Katalin: Ha találkoznék Istennel

2010. 11. 25. Újvárosi Katalin Ha találkoznék Istennel

Egész életünkben tanuljuk Istent. Hol lassan, hol felgyorsulva, hol fájón, hol nyomorultan. Találkozunk Vele minden nap. Észrevesszük? Megéljük? Várjuk, hogy a szemünk is lássa? Halljuk a válaszait?

Ma a vallásórára járó gyermekek őszinte írásait szeretném megosztani Veled, hogy lásd a hitet, a gyermekit, ami (néha) elhagy minket, felnőtteket.

„Nagyon meglepő dolog lenne találkozni Istennel. Ha találkozhatnék Istennel, azért bármit megtennék. Megkérdezném tőle, hogy miért teremtett embert erre a gyalázatos világra. Megkérném, hogy soha ne legyen tél és ősz. Mikor ősz lesz, a természet szégyenét látom benne. Oly szomorú, amikor minden elpusztul. Megkérném, hogy az a sok ember, aki őt gyalázza, annak mutassa meg, hogy ő tényleg van a világon. Sok ember szerint nem Isten teremtette a világot. Ne legyen a világon bűn, legyen minden ember tisztességes. Szülessen több gyermek, mert hanem kik lesznek a világ őrzői? Ezt szeretném Istentől. Sok ember találkozna vele és megismerné az igazságot.” (R. T., VI. osztály)

„Én ha találkoznék Istennel, azt kérném tőle, hogy örökéletet éljek. És az E. család is.(...) De még azt is kérném, hogy legyen gyermekem és egy szép lovam, jóhúzó kanca. Még szeretnék kérni Istentől egy szép nagy husky kutyát, be legyen tanítva, hogy szót fogadjon a családnak. És persze a lovam és a kutyám se haljon meg. Ezért Istennek sosem káromkodok, nem mondok csúnyát. Ha valaki Istent akarja szeretni az szeresse, de ne csak az, aki akarja szeretni, hanem mindenki szeresse Istent.” (E. C., VI. osztály)

„Én, ha találkoznék Istennel, elájulnék, ha megtudnám, hogy ő Isten. Nem tudnám, mit mondjak, ezért sokat nem beszélnék vele, de ha teljesítené a kívánságaimat, akkor nagyon sokat kívánnék. Például: hogy ne legyen háború; fejlettebb járművek és számítógépek, hogy mindenki egyformán legyen gazdag, hogy a pénzért ne öljenek.” (D. B., VI. osztály)

„Vannak olyan emberek, akik szerint Isten egy állat, mások szerint olyan, mint az ember. De senki sem tudja, hogy Isten ki vagy mi. Majd mindenki megtudja, amikor eljön az ideje. De az a lényeg, hogy Isten segít a bajban, a betegségben és mindenben, amikor szépen kérjük. (...) Én egyszer találkoztam Istennel. Neki van egy óriási bánata. Az, hogy ő szeretettel megteremtette a világot és bele az embert, és mi mit adtunk cserébe? Ő azt gondolta, hogy ha megteremti az embert, a világ szép és jó lesz. De mi csak káromolni tudjuk őt. Gondoljunk csak bele, hogy van egészségünk, boldogan élünk és mindenünk van, amire szükségünk van. Ki adta? Isten. És mi csak káromoljuk őt. Nem szép dolog tőlünk. Meg sem kellett volna teremtsen minket. (...) Előbb meg kellene gondoljuk, hogy mit mondunk és azután mondanánk.” (M. E., VI. osztály)