2010. 11. 22. Szabó Előd Erő és ének
Mózes és népe csodálatos módon szabadul meg a Vörös tengernél. Ennek a jól ismert bibliai történetnek újraolvasása két gondolatot érlelt meg bennem.
A menekülő nép az egyiptomi üldözők és a tenger vize közé szorul, s úgy tűnik, nincsen számukra szabadulás. És mégis, a lehetetlennek tűnő helyzetet is túlélik. Ne kutassuk most, hogyan, ne keressünk rá áltudományos magyarázatot. A történet talán arról is beszél, hogy az ember haragját, gyűlöletének makacsságát nehezebb feltartóztatni, feloldani, mint kettéválasztani a tenger vizét.
A szabadulás után Mózes így énekli meg háláját: „Erőm és énekem az Úr…” Erőre és énekre van nekünk is folyamatosan szükségünk. Erőre a küzdelmekhez, a munkához, a kitartáshoz, s énekre, hogy mindezekben ne keseredjünk meg, hanem jókedvvel fedezzük fel az élet csodáit. Ezeknek tiszta forrása pedig maga az Úr.
S az Úrtól kapott erő felhasználásával, az Úrtól származó ének dalolásával talán még haragunk, gyűlöletünk, makacsságunk tengerének vizei is kettéválnak, hogy a túlsó parton lévőkkel találkozhassunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése