2012. 09. 10. Az időről Andorkó Attila
Az idő az egyetlen, legszigorúbb és egyben legigazságosabb úr. Mindannyian az idő alárendeltjei, ha úgy tetszik „az idő foglyai” vagyunk.
Kivel nem történt már meg az, hogy úgy „elszaladt az idő”, az óra, órák szinte egyetlen perccel értek fel. Máskor pedig olyan helyzetbe került, hogy egyetlen pillanat, perc örökkévalóságnak tűnt.
Az idő... A dolgozó ember az idejét értékesíti, mint munkaidő. Bizonyos munkákat határidőre kell elkészíteni, az elsősegélynyújtásban a gyémánt percekről, mint sors és életbemaradási időről beszélnek. A Biblia világában van Ó- és Újszövetségi idő, valamint van Isteni (örök), és emberi (véges) idő.
A Prédikátor szerint „Mindennek megszabott ideje van, megvan az ideje minden dolognak az ég alatt.”
Az idő… Hányszor, s milyen könnyen kimondjuk: „Erre, vagy arra nincs időm…”, „Úgy intézem, hogyha időm lesz, akkor ezt, vagy azt fogom tenni…”, pedig minden tőlünk függ: felgyorsultnak fogjuk-e fel a világunkat, az idő foglyaiként, vagy a Prédikátor tanítását vesszük alapul, hogy mindennek megszabott ideje van? Mi döntünk erről, s ha „időnk van”, akkor mérlegelni is tudjuk a döntésünket. Ha az előbbi nézetet valljuk, akkor belesétálunk az idő fogságába, „az időalagútba”, ha a másodikat, akkor nyugodtabban, elfogadva az idő által felkínált lehetőségeket felismerve, kihasználva tudunk élni, és mindenre lesz/van időnk.
Az idő… Nem tárolható, nem kölcsönözhető, de igazságos, mert attól függetlenül, hogy ki melyen bőrszínű, nyelvet beszélő, életkorú, társadalmi ranglétrán hol helyezkedik el, a nap 24 órából áll, senkinek sem több, sem kevesebb. „Ami elmúlt nem jön vissza, soha már” énekli Máté Péter, ezért fontos tudni, hogy minden nap 24 óra áll mindenki rendelkezésére, hogy életét úgy élje, hogy értékelje az időt, mert az eltelt idő megismételhetetlen!
Az idő az egyetlen, legszigorúbb és egyben legigazságosabb úr. Mindannyian az idő alárendeltjei, ha úgy tetszik „az idő foglyai” vagyunk.
Kivel nem történt már meg az, hogy úgy „elszaladt az idő”, az óra, órák szinte egyetlen perccel értek fel. Máskor pedig olyan helyzetbe került, hogy egyetlen pillanat, perc örökkévalóságnak tűnt.
Az idő... A dolgozó ember az idejét értékesíti, mint munkaidő. Bizonyos munkákat határidőre kell elkészíteni, az elsősegélynyújtásban a gyémánt percekről, mint sors és életbemaradási időről beszélnek. A Biblia világában van Ó- és Újszövetségi idő, valamint van Isteni (örök), és emberi (véges) idő.
A Prédikátor szerint „Mindennek megszabott ideje van, megvan az ideje minden dolognak az ég alatt.”
Az idő… Hányszor, s milyen könnyen kimondjuk: „Erre, vagy arra nincs időm…”, „Úgy intézem, hogyha időm lesz, akkor ezt, vagy azt fogom tenni…”, pedig minden tőlünk függ: felgyorsultnak fogjuk-e fel a világunkat, az idő foglyaiként, vagy a Prédikátor tanítását vesszük alapul, hogy mindennek megszabott ideje van? Mi döntünk erről, s ha „időnk van”, akkor mérlegelni is tudjuk a döntésünket. Ha az előbbi nézetet valljuk, akkor belesétálunk az idő fogságába, „az időalagútba”, ha a másodikat, akkor nyugodtabban, elfogadva az idő által felkínált lehetőségeket felismerve, kihasználva tudunk élni, és mindenre lesz/van időnk.
Az idő… Nem tárolható, nem kölcsönözhető, de igazságos, mert attól függetlenül, hogy ki melyen bőrszínű, nyelvet beszélő, életkorú, társadalmi ranglétrán hol helyezkedik el, a nap 24 órából áll, senkinek sem több, sem kevesebb. „Ami elmúlt nem jön vissza, soha már” énekli Máté Péter, ezért fontos tudni, hogy minden nap 24 óra áll mindenki rendelkezésére, hogy életét úgy élje, hogy értékelje az időt, mert az eltelt idő megismételhetetlen!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése