2012. 09. 03. Hangtalan szavak Máthé Sándor
„Az egek hirdetik Isten dicsőségét, kezének munkájáról beszél a menny. Nappal a nappalnak adja át e szót, éjjel az éjjelnek adja tudtul. Nincs szó és nincs beszéd… mégis eljut hangjuk az egész földre, szavuk a világ végéig.”
Zsolt. 19,2-5
Csillagászok szerint, de a köztudatban is ez rögződött, augusztus a legalkalmasabb hónap a csillagászati megfigyelésekre. Valóban, akinek volt alkalma megcsodálni az augusztusi eget, az a zsoltáríró Dávid királyhoz hasonló élményt élhetett át. Dávid ifjú korában, pásztorfiúként nagyon sok éjszakát töltött a szabadban a nyáj mellett, amikor megcsodálhatta a csillagos eget. Bizonyára ezek az emlékek köszönnek vissza ezekben a zsoltáros versekben. Nagy és fenséges igazságokat hallott meg, amint az egek Isten dicsőségéről beszéltek.
„Nincs szó, nincs beszéd… mégis eljut hangjuk az egész földre, szavuk a világ végéig.”
Hangtalan szó, beszéd. Bizony földi vonatkozásban is van ilyen!
Egyik külföldi utam során, London belvárosában sétálva betértem egy templomba. Meglepő volt, amit ott láttam: nem szólt az orgona, csak valami halk, éterinek mondható zene szólt. A jelenlevők áhítattal imádkoztak, hangjuk nem hallatszott, de arcukon lehetett látni az elmélyülést. Aztán a prédikáció következett, amit jelbeszéd segítségével „mondott el” a lelkész. Süketnémák temploma az a hely. Akkor döbbent belém, talán először életemben, hogy mekkora áldás a szó, a beszéd, de kétségeim vannak afelől, hogy arra használjuk-e mindig, amire kaptuk.
Az egek szavát ritkán halljuk, egyszerűen azért, mert nem figyelünk, mert nincs időnk, mert más, „fontosabb” dolgokkal foglaljuk el magunkat. Pedig ezeken keresztül Isten szól szelíd, halk hangon, mint a prófétához.
Jó lenne, ha mi is meghallanánk az egek beszédét. Jó lenne, ha a lélek hangtalan szavai szólalnának meg akkor, amikor hangosan beszélünk. Könnyebben megértenénk egymást, kevesebb lenne a bántás. Erre törekedjünk.
„Az egek hirdetik Isten dicsőségét, kezének munkájáról beszél a menny. Nappal a nappalnak adja át e szót, éjjel az éjjelnek adja tudtul. Nincs szó és nincs beszéd… mégis eljut hangjuk az egész földre, szavuk a világ végéig.”
Zsolt. 19,2-5
Csillagászok szerint, de a köztudatban is ez rögződött, augusztus a legalkalmasabb hónap a csillagászati megfigyelésekre. Valóban, akinek volt alkalma megcsodálni az augusztusi eget, az a zsoltáríró Dávid királyhoz hasonló élményt élhetett át. Dávid ifjú korában, pásztorfiúként nagyon sok éjszakát töltött a szabadban a nyáj mellett, amikor megcsodálhatta a csillagos eget. Bizonyára ezek az emlékek köszönnek vissza ezekben a zsoltáros versekben. Nagy és fenséges igazságokat hallott meg, amint az egek Isten dicsőségéről beszéltek.
„Nincs szó, nincs beszéd… mégis eljut hangjuk az egész földre, szavuk a világ végéig.”
Hangtalan szó, beszéd. Bizony földi vonatkozásban is van ilyen!
Egyik külföldi utam során, London belvárosában sétálva betértem egy templomba. Meglepő volt, amit ott láttam: nem szólt az orgona, csak valami halk, éterinek mondható zene szólt. A jelenlevők áhítattal imádkoztak, hangjuk nem hallatszott, de arcukon lehetett látni az elmélyülést. Aztán a prédikáció következett, amit jelbeszéd segítségével „mondott el” a lelkész. Süketnémák temploma az a hely. Akkor döbbent belém, talán először életemben, hogy mekkora áldás a szó, a beszéd, de kétségeim vannak afelől, hogy arra használjuk-e mindig, amire kaptuk.
Az egek szavát ritkán halljuk, egyszerűen azért, mert nem figyelünk, mert nincs időnk, mert más, „fontosabb” dolgokkal foglaljuk el magunkat. Pedig ezeken keresztül Isten szól szelíd, halk hangon, mint a prófétához.
Jó lenne, ha mi is meghallanánk az egek beszédét. Jó lenne, ha a lélek hangtalan szavai szólalnának meg akkor, amikor hangosan beszélünk. Könnyebben megértenénk egymást, kevesebb lenne a bántás. Erre törekedjünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése