2012. szeptember 9., vasárnap

Mátéfi Tímea: Isten jóakaratának kitöltődése

2012. 09. 08.     Isten jóakaratának kitöltődése     Mátéfi Tímea    

Ilyenkor, ősz beálltával gyakran jutnak eszembe egyik kedvenc költőm, Áprily Lajos Tetőn című versének sorai, és talán soha nem éltem meg e verssorok mélységét és valódiságát oly mértékben, mint amikor a napokban a Gyimesekben jártam. Minden porcikámmal átéltem a költő szavait, hogy ott fenn „a vén hegy állott mozdulatlan./Időkbe látó meztelen tetején/tisztást vetett a bujdosó verőfény./Ott lenn: zsibongott még a völgy a láztól./Itt fenn fehér sajttal kínált a pásztor./És békességes szót ejtett a szája,/és békességgel várt az esztenája.”

Valljuk, hogy elszakadtunk attól az életmódtól, amely az ember számára egészséges és természetes volt valamikor, és amely része ma is sokak – de egyre kevesebbek – életének, ezáltal pedig eltávolodunk Istentől, hagyományainktól, örökölt értékeinktől…

Alapvetően nagyon kevés kell(ene) az ember boldogságához, megélhetéséhez, mégis a ma világának szekérrúdja afelé húz, hogy sose elégedj meg azzal, amid van, mindig többet akarj, mindig különb légy, mint mások. Ennek következtében pedig túlhajszoljuk magunkat azért, hogy egyszer majd azzal a nyugalommal és lelkibékével élhessük napjainkat, amivel a hétköznapinak mondott emberek élik távol a város zajától, a média fölösleges információitól.

Tudod-e örömmel enni kenyered és jókedvvel inni borodat, ahogy azt a Prédikátor kérdi minden időben, a mindenkori embertől? S hogy miért? Mert mindig az volt Isten jóakarata, hogy ezt tedd!

Hagyd el egy időre a világ dübörgését, távolodj el a fények mámorától, az eledel bőségétől, emelkedj magasba testileg-lelkileg, mosd meg arcod a Holdnak fényében, reggel a Napnak aranyában, legyen altatód tücsökciripelés, csendes, esti kolompolás, eledeled a pásztor kínálta fehér sajt, s érezd meg, hogy ez Isten jóakaratának kitöltődése rajtad!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése