2012. szeptember 19., szerda

Gál Zoltán: Sok és jó

2012. 09. 19.     Sok és jó     Gál Zoltán    

Jóból is megárt a sok! Hallottam sokszor, sokféle helyzetben. Tiltakoztam is az ilyen kijelentések ellen, míg idén meg nem láttam a kertben roskadozó gyümölcsfákat. A sok gyümölcs fürtökben csüngött az ágakon, a fa pedig legbelül mélységeset sóhajtott a nyomasztó, de ugyanakkor áldott teher alatt. Sajnálom a fákat, a letöredező ágakat, és tudom, hogy talán egy évtized is eltelhet, míg ismét ilyen termés lesz. Idő kell, amíg kipiheni a megpróbáltatást, amíg erőre kap és megújul.

Jóból megárthat a sok? Talán a fa nem érezte ennek veszélyét tavasszal, amikor virágok ezrei nyiladoztak rajta. Aztán amikor gyümölccsé nőtték ki magukat, egyre lennebb hajlottak az ágak. A gondos gazdák a kisebb fákat alátámasztották, a nagyobbak viszont már maguk dacoltak a nehézséggel.

Abban olykor mi is hasonlítunk a fákra, hogy a teher alatt egyre roskadunk. Azonban a fákkal ellentétben, számunkra mindig van egy támasz. Ez a támasz láthatatlan, de mindig itt van idebent. Szívünk és lelkünk mélyén adja meg a választ, ha keresnénk az élet értelmét és célját. Ha terhek nyomasztanak, ha gyümölcs húzza le ágainkat, ha erőnk felettinek érezzük, mit ránk mért az élet: támaszt és segítséget nyújt, hitet táplál és reménységgel áraszt el. Mert Ő mindig segítségünkre siet.

Örvendjünk annak, ha sokat kapunk a jóból, mert ez csupán a szerencsések kiváltsága. S ha már ebben sem leljük örömünket, akkor mindennél nagyobb szükség van a támaszra. Szerencsénkre „Isten kezében vagyunk, és ott vagyunk a legbiztosabb helyen.” És a megújulás elkezdődik.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése