2012. szeptember 14., péntek

Szabó Előd: Kettős találkozások

2012. 09. 14.     Kettős találkozások     Szabó Előd    

Jákób vándorútja során egy este lehajtja fejét egy kőre, hogy megpihenjen. A kő mellett a vándorok útján sokan elmentek, rá sem néztek, semmit sem jelentett számukra. Jákób álmában azonban itt találkozik Istennel, meggyőződik, hogy közel van hozzá az Úr. Ezért fogja a követ és oltárrá változtatja, még a hely nevét is átformálja, mert ez az Isten, mert ez a szent lakóhelye.

Milyen sok utat bejárunk mi is életünk során! Milyen sok otthonba, házba, hajlékba belépünk! Milyen sok emberrel találkozunk! Fel sem tudnánk sorolni, hiszen ezek közül nagyon sok semmit sem jelentett számunkra.

De vannak kivételek: amikor egy ház, ugyanolyan, mint a többi, mégis egyedivé válik, mert ott születtünk, ott növekedtünk, ott voltunk boldogok, azaz ott találkoztunk Istennel; amikor egy ember, ugyanolyan, mint a többi, mégis egyedivé válik, mert hozzánk tartozik, mert társunk, mert boldogok vagyunk mellette, azaz jelenlétében találkoztunk Istennel.

Ezek a kettős találkozások méltóak arra, hogy szentnek nevezzük, s ne féljünk kimondani: egy-egy otthonban, egy-egy élményben, egy-egy emberben magát Istent sejthetjük meg. Ez a felismerés változtatta a csaló Jákóbot Isten emberévé, s változtathat minket is ügyeskedőkből Isten gyermekévé.

Figyelj, hogy ma hol találkozhatsz Istennel?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése