2012. 09. 07. Családi béke Benedek Enikő
Feltételezem, ha a Ti otthonotokban is van családi béke, akkor azt a körmöd szakadtáig megpróbálod védelmezni. Sem időt, sem energiát nem sajnálsz erre.
A mi családi békénk már közel harminc esztendős, de nem tagadom, hogy az első hét évben – de még azután is – voltak kisebb-nagyobb időszakok, amikor már-már teljesen kiveszni látszott, és komoly erőfeszítést igényelt, amíg sikerült „újratelepíteni”.
Mindig úgy éreztem, hogy ezért csakis én vagyok a felelős: a nő, az asszony a háznál. Akik ismerik a családi békét, azok biztosan tudják, hogy a párkapcsolat fokmérője. A szép, egészséges, mindig megújult, kiújult állapotban lévő béke, a harmónia, az egyetértés, a szeretet, a kölcsönös tisztelet jele.
A párok figyelnek, hallgatnak egymásra, összhangban vannak egymással, az időjárás viszontagságait kellőképpen érzékelik, és kölcsönösen egymás segítségére sietnek, ha kell, ha szükségeltetik. A minap is, az otthonunkat meglátogató házaspár férfi tagja egy csipetnyi irigységgel a hangjában, így szólt a feleségéhez: „Nézd meg, milyen szép az Enikőék családi békéje! Nálunk miért nem lehetne?”
Tényleg nagyon szép, de én ezért rengeteget teszek. Minden nap a kedvében járok: énekelek neki, fénysugár gyanánt becézgetem, cirógatom, kényeztetem őt. Ha netalán mérgesen és feszülten ébredek, vagy frusztráltság tükröződik rajtam, undok és unalmas vagyok, nemtörődöm vagy közönyös, sőt néha a mohó önérdek és a kisajátító szeretet uralkodik el rajtam, akkor azonnal jelentkeznek az első tünetek: ráncosodás, aléltság, kókadozás, zsugorodás, a sárgulás első jelei és végül a tejes pusztulás. Nem! Ezt nem engedhetjük meg magunknak, hogy annyi év fáradságos munkája csak úgy tönkremenjen. Inkább minden nap a körmöm szakadtáig megpróbálom védelmezni őt.
Bocsánat, de majdnem elfelejtettem megírni, hogy az első cserép családi békét otthonról kaptam édesanyámtól ajándékba: „Hogy legyen nektek is!”
Feltételezem, ha a Ti otthonotokban is van családi béke, akkor azt a körmöd szakadtáig megpróbálod védelmezni. Sem időt, sem energiát nem sajnálsz erre.
A mi családi békénk már közel harminc esztendős, de nem tagadom, hogy az első hét évben – de még azután is – voltak kisebb-nagyobb időszakok, amikor már-már teljesen kiveszni látszott, és komoly erőfeszítést igényelt, amíg sikerült „újratelepíteni”.
Mindig úgy éreztem, hogy ezért csakis én vagyok a felelős: a nő, az asszony a háznál. Akik ismerik a családi békét, azok biztosan tudják, hogy a párkapcsolat fokmérője. A szép, egészséges, mindig megújult, kiújult állapotban lévő béke, a harmónia, az egyetértés, a szeretet, a kölcsönös tisztelet jele.
A párok figyelnek, hallgatnak egymásra, összhangban vannak egymással, az időjárás viszontagságait kellőképpen érzékelik, és kölcsönösen egymás segítségére sietnek, ha kell, ha szükségeltetik. A minap is, az otthonunkat meglátogató házaspár férfi tagja egy csipetnyi irigységgel a hangjában, így szólt a feleségéhez: „Nézd meg, milyen szép az Enikőék családi békéje! Nálunk miért nem lehetne?”
Tényleg nagyon szép, de én ezért rengeteget teszek. Minden nap a kedvében járok: énekelek neki, fénysugár gyanánt becézgetem, cirógatom, kényeztetem őt. Ha netalán mérgesen és feszülten ébredek, vagy frusztráltság tükröződik rajtam, undok és unalmas vagyok, nemtörődöm vagy közönyös, sőt néha a mohó önérdek és a kisajátító szeretet uralkodik el rajtam, akkor azonnal jelentkeznek az első tünetek: ráncosodás, aléltság, kókadozás, zsugorodás, a sárgulás első jelei és végül a tejes pusztulás. Nem! Ezt nem engedhetjük meg magunknak, hogy annyi év fáradságos munkája csak úgy tönkremenjen. Inkább minden nap a körmöm szakadtáig megpróbálom védelmezni őt.
Bocsánat, de majdnem elfelejtettem megírni, hogy az első cserép családi békét otthonról kaptam édesanyámtól ajándékba: „Hogy legyen nektek is!”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése