2012. szeptember 26., szerda

Sándor Szilárd: Itt van az ősz

2012. 09. 26.     Itt van az ősz     Sándor Szilárd    

Itt van az ősz, én pedig három perc gyaloglásra élek tőle. Az ősznek van ideje több mint három perc, ezért már elindult felém a háromperces ösvényén.

Hozza nekem a harmatos reggeli ébredést, hozza a hűvösödő szürkületeket és zimankós hajnalokat.

Hozza a kiszáradt mezők hasadékaiban az aprószemű törökbúza csuszát és a mazsolává aszott szőlőszemeket, fél öklömnyi földimogyorót.

Hozza a reggeli híreket, az ébredés utáni ”ma mit is kell tennem?” – áloműző szempillapattanást.

Hozza az iskola szüneteit és az órák figyelmét, hozza három perces felmérőit, hozza a még megmaradt esőcseppeket a felhők homályából és hozza a délutáni édes napsugarakat.

Hozza a napi három perces gondolatokat és érzéseket.

Hozza a didergős imádságokat, hozza az értett gyümölcsök vérét.

Hozza az egyházban az egyházköri választásokat, hozza az egyházközségekben az őszi ünnepeket, őszi hálaadás, reformáció, halottak napja, Dávid Ferenc ünnep , majd ahogy elhoz mindent, majd elérkezik hozzánk az advent és lassan a karácsony . Ekkora már az ősz annyi mindent elhoz, hogy közben meghal a nagy adakozásban, és ahogy meghal, elmúlásával havas telet vajúdik.

A tél majd kihordja a tavasz reménységét. A tavasz áldott állapota a nyárról árulkodik majd és a nyár ismét ránk pirítja jövő ilyenkorra is az őszt.

Álljunk meg egy pillanatra. Itt van az ősz és tőlem három perces gyaloglásra van. Elindult már rég felém és én nem tudom, hogy én elindultam-e, hogy szembe menjek vele? Pedig már meg is érkezett mindazzal a sok mindennel, amit hozott nekem és talán Önnek, Neked is, kedves olvasóm. Csak akkor tudok találkozni az ősszel, ha én is elindulok szembe vele. Ez pedig elkerülhetetlen ahhoz, hogy nekem adja mindazt, amit nekem hozott.

És Ön, és Te, kedves olvasó, kedves napi három percező? Induljon el Ön is, indulj el Te is és vegye el, vedd el mindazt, amit az Ősz Önnek, neked hozott? Én már tudom, mit fogok adni a sok ajándékáért, amit nekem hozott és Ön, és Te kedves Olvasó tudja-e, tudod-e?

Sajnos, amit a tegnap szerettem volna, arra nem volt lehetőségem, és ma talán már késő lesz. A gyümölcsök vérét, a mezők betonkemény száraz barázdáit, a meghasadt szántóföldek mélységeit, az elmúlást, a betegséget, a haldoklást, a születést, az időt és a három percet is hozta az Ősz. Istennek legyen hála érte!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése