2012. március 11., vasárnap

Fülöp Dezső Alpár: Bízhatsz az emberben?

2012. 03. 11. Bízhatsz az emberben? Fülöp Dezső Alpár

A bibliai őstörténet újraolvasása rendjén vettem észre, hogy ez a több ezer éves történetsorozat igazából egy nagyon borúlátó utat tár az olvasó elébe. Külön-külön mindenik történetnek megvan ugyan a maga jelentősége és szépsége, de amennyiben átfogó képet próbálunk alkotni a gyermekcipőben járó emberről, akkor nagyon elszomorodhatunk. Ádámot ugyanis még a saját képére és hasonlatosságára formálja a Teremtő, de már az első emberpár megszegi a tilalmat és vége a paradicsomi állapotnak. A következő nemzedékben már a legyilkolt testvér vére kiált az Úrhoz, Noé idejére pedig már annyira elsokasodott a bűn a világban, hogy Isten elhatározza: véget vet az emberiségnek. Szerencsénk volt, hogy Nóé kiérdemli az Isten megbocsátását. Aztán a bábeli toronyépítés során tetőzik a helyzet, a nyelvek összekavarodnak, s azóta már ember embernek szavát nem érti, még akkor sem, ha egy nyelvet beszélnek. Elveszett az emberbe vetett bizalom.

A kérdésünk tehát az, hogy Ádám és Éva, Kain vagy a bábeliek késői utódaiként mi hihetünk-e az emberben? A felebarátban, s – hogy még inkább szűkítsük a kört – önmagunkban? Képes-e az ember az istenközeli állapotába önerejéből visszakapaszkodni vagy sem? Képesek vagyunk-e arra, hogy a mi „nevünk” Jákóbról (jelentése: csaló) Izráelre (jelentése: „küzdöttél Istennel és emberekkel, és győztél”) változzon? Ez utóbbi példában nem is annyira a küzdelem a lényeg, hanem a győzelem.

Válaszainkon gondolkodva megfigyelhetjük, hogy az Ószövetség lapjain az üdvtörténet tovább halad, s láthatjuk, amint a héber nép múltjában ott vannak a hullámvölgyek vagy éppen a kimagasló, dicsőséges pillanatok; néha van bizalom – akár Istenben, akár emberben –, néha nincs. S aztán következik a Názáreti Jézus, az ő evangéliuma.

Jézus pedig hitt. Nemcsak Istenben, de a bűnös asszonyban is. Leült a szegények asztalához, hitt a leprásokban is, meghívatta magát Zákeushoz, a gyűlölt, meggazdagodott vámszedőhöz, mert biztos volt abban, hogy ez az ember meg tud változni. Fogadta a gazdag Nikodémust is, tanítványaira pedig rá merte bízni istenismeretét, s hitte, hogy azt megtartják és továbbtanítják.

Mi kiben bízunk, kinek hiszünk?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése