2012. március 26., hétfő

Nagy László: Tedd le terhedet

2012. 03. 25. Tedd le terhedet Nagy László

Múltunk, emlékeink, mint nyáron az árnyék, kísérnek. Hiába erőlteted, tőlük szabadulni nagyon nehéz, vagy épp lehetetlen. Akkor jönnek elő, jelennek meg, amikor nem is gondolnánk, és meghatározzák napjainkat. Egy-egy kedves emlék mosolyt, derűt fakaszt, a fájdalmas meg keserű könnyeket.

Befolyásolhatjuk-e emlékeink megjelenését, hogy csak a szépek jelenjenek meg? Azt gondolom, hogy nem. Környezetünk valós, rideg világa tesz annak érdekében, hogy kevesebb legyen a mosoly és több a fájdalom. És mégis: a fájdalmas emlékektől szabadulni kell. Cipelni, keresztként hordozni a bántást és csalódást, a rossz szándékú megjegyzéseket és minősítéseket nem érdemes. Jó példa erre a következő történet.

Két zen szerzetes, Tanzan és Ekidu olyan úton lépdeltek, amely a heves esőzés hatására rendkívül sárossá vált. Egy falu közelében találkoztak egy fiatalasszonnyal, aki éppen az úton próbált átkelni, ám a sár olyan mély volt, hogy az tönkretette volna selyem kimonóját. Tanzan azonnal a karjaiba kapta a hölgyet, és átvitte az út másik oldalára.

A szerzetesek csendben folytatták útjukat. Öt órával később, amint közeledtek a számukra szállásul szolgáló templomhoz, Ekidu nem tudta tovább visszatartani magát, és kifakadt:

- Miért cipelted át azt a lányt az úton? Nekünk szerzeteseknek nem szabad ilyesmit tennünk.

- A lányt én már több órája letettem – felelte Tanzan. Te még mindig cipeled? (Eckhart Tolle)

Épp ennyire könnyű lenne?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése