Tanári munkám során, a mindennapi tanórákon a tanításban és a számonkérésben egyaránt következetességre törekszem. Elkeserít, amikor diákjaim szemében feleltetéskor a nyilvánvaló és egyértelművé tett elvárások ellenére is félelmet látok, mert egykori magamat látom bennük. Diákéveim óta megtanultam, hogy a nyomasztó rettegés oka nem a tanár démoni visszaélése volt, hanem az én rendszertelen készülésem vagy inkább készületlenségem. Ezt a felismerést igyekszem is szóvá tenni minden adódó alkalommal. A diák készületlenségét talán nem kellene túlságosan személyes ügyként megélnem, mégsem tudom csupán adminisztratív munkaként végezni a feladatomat.
Nemrégiben vallástörténet órán a buddhizmust tanulmányoztuk. Ott elmondtuk, hogy a buddhizmus tanítja a reinkarnációt, azaz a lélekvándorlást. A keleti testvéreink hite szerint a különösen nagy tudású tanítómesterek haláluk után új testben visszatérnek a földre, hogy tanítói küldetésüknek újra és újra eleget tegyenek. Az asztrológia ősi ismeretei segítségével szerintük konkrétan beazonosíthatóak a nagynevű tanítók reinkarnációi. Így nem ritka, hogy alig pár éves kisgyermeknek nagy rangú szerzetesek egész serege borul a lábaihoz és kéri magára annak áldását. A tanítványnak kötelessége újjászületett mesterét megtalálni, és az ifjút tanítványául fogadni.
Gondoljunk csak bele, micsoda találkozás! A mesterré előlépett, immár öregedő, egykori tanítvány a megtalált ifjú előtt meghajol és így szól: Óh, tanítómesterem, olyan boldog vagyok, hogy végre újra rád találtam! És máris elkezdődhet a tanító nagybetűs vizsgája. A mester tanítványa előtt vizsgázik minden leadott új leckével. Feladata maradéktalanul továbbadni azt, amit jó tanítványként megtanult, sőt hogy az újjászületésnek értelme is legyen, hozzá kell adnia saját tapasztalatát és bölcsességét. Így léphet mindig egyet előre a világ, hiszen mi értelme lenne teljesen elölről kezdeni mindent? A diák már több évtized tapasztalatból szűrheti le a tanulságot, hogy ne kelljen mestere szenvedésteljes útját ismételten bejárni.
Így fordul meg a világ és válik a tanító tanítvánnyá. De a világ rendje nem borul fel, csupán léphet egyet, nagyot előre félelmek és rémálmok nélkül. Nem tudom segít-e ez a bölcselet valamit azon a diákon, akit éppen készületlenül ér a feleltetés, de egy dolog biztos: egy egészséges kölcsönös bizalom nélkül lehetetlen jó gyümölcsöt teremni akár tanítónak, akár tanítványnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése