Szabó Adél: Hozsánna

2012. 03. 31. Hozsánna Szabó Adél

Miénk a hozsánna diadala, és miénk a feszítsd meg gyötrelme is, de Tiéd a végső akarat.

Boldog a te gyermeked Isten, amikor a dicsőség koronájától megszédülten áll a tükör előtt és gyáva, amikor elhalkul a hozsánna, amikor a gyalázat, töviskoszorúja szorítja fejét. Te tudod, hogy szeretnénk, ha életünk állandó hozsánna lehetne, mert szeretjük a magunk ünneplést, de kevésbé a feszítsd meg-et, ha rólunk van szó. Ilyenkor menekülni szeretnénk, alkudozni, lefizetni, kiváltani, de vannak pillanatok, amikor ez lehetetlen, mert Te más mértékkel mérsz.

Segíts, hogy életünk mélypontjait méltósággal el tudjuk hordozni. Ha kell a szégyent, lehajtott fejjel. A megvetést, ha kell, alázattal. Ments meg a könnyebbik úttól, hol ezüstök csörrennek. Ments meg az árulástól, júdáscsóktól, a megalkuvástól, a testvér bemocskolásától, a mulandó tisztaság, a dics reményében.

Segíts alázattal állni az emberek elé, hozsánna idején, tudva, hogy hozsánna és feszíts meg percek töredékének különbsége csupán.

Adj erőt a hozsánna zuhatagában és eddz meg a kudarcok idejére, Isten. És bármit hozzon a holnap, ne hagyj magunkra. A te akaratod legyen meg a mi életünkben, aki kezedben tartod a mi törékeny emberi hozsánnánkat, de vállunkra nehezedő keresztjeinket is. Ámen.