2012. 03. 22. Ó- és újember Pál János
„Vessétek le a régi élet szerint való óembert, aki a csalárd és gonosz kívánságok miatt megromlott, és újuljatok meg a Lélek által elmétekben, és öltsétek fel az újembert, akit Isten újjáteremtett és tiszta igazságban és valódi szentségben él.” – olvassuk Pál apostolnál, aki arra biztat: dobjuk le magunkról a bűn rongyait és öltsük fel helyette az erény ruháját.
Ruházkodásunkat számtalan tényező befolyásolja. Időjárás, divat, élethelyzetek, funkcionalitás. Például, ha a kinti hidegből egy meleg helyiségbe toppanunk, rögtön levetjük kabátunkat, amikor pedig távozunk, ismét magunkra öltjük azt. Ha gyalogolni megyünk, nem kötünk nyakkendőt, igyekszünk lengébben öltözni. Ha valamelyik ruhadarabunk divatjamúlt lesz, kidobjuk.
Ez a gyakorlat „erkölcsi ruházkodásunk” terén is dívik. Mert aszerint öltjük magunkra az ó- vagy újember ruháját, a gyarlóságot és erkölcsöt, ahogyan éppen körülöttünk a szelek fújnak, vagy amit éppen az egyéni érdekek diktálnak.
Pál szerint kötelességünk magunkra ölteni az újembert, kötelességünk a lelki megújulás.
De kit érdekel ma Pál? A végén talán még feledésbe merülne… Azt pedig ugye nem szeretnénk?!
„Vessétek le a régi élet szerint való óembert, aki a csalárd és gonosz kívánságok miatt megromlott, és újuljatok meg a Lélek által elmétekben, és öltsétek fel az újembert, akit Isten újjáteremtett és tiszta igazságban és valódi szentségben él.” – olvassuk Pál apostolnál, aki arra biztat: dobjuk le magunkról a bűn rongyait és öltsük fel helyette az erény ruháját.
Ruházkodásunkat számtalan tényező befolyásolja. Időjárás, divat, élethelyzetek, funkcionalitás. Például, ha a kinti hidegből egy meleg helyiségbe toppanunk, rögtön levetjük kabátunkat, amikor pedig távozunk, ismét magunkra öltjük azt. Ha gyalogolni megyünk, nem kötünk nyakkendőt, igyekszünk lengébben öltözni. Ha valamelyik ruhadarabunk divatjamúlt lesz, kidobjuk.
Ez a gyakorlat „erkölcsi ruházkodásunk” terén is dívik. Mert aszerint öltjük magunkra az ó- vagy újember ruháját, a gyarlóságot és erkölcsöt, ahogyan éppen körülöttünk a szelek fújnak, vagy amit éppen az egyéni érdekek diktálnak.
Pál szerint kötelességünk magunkra ölteni az újembert, kötelességünk a lelki megújulás.
De kit érdekel ma Pál? A végén talán még feledésbe merülne… Azt pedig ugye nem szeretnénk?!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése