2012. március 18., vasárnap

Székely Kinga Réka: Ima az életért. Férfibeszéd

2012. 03. 18. Ima az életért. Férfibeszéd Székely Kinga Réka

Amikor unitárius férfiak beszélnek saját hitükről, vallásos élményeikről, leplezetlenül, mindig úgy érzem, hogy eljött Isten országa hozzánk is. Nem kételkedem az unitárius férfiak hitében, de sokszor olyan érzésem támad, mint amikor a piacon az árus a gyengébb árujától akar mihamarabb megszabadulni, ezért agyba-főbe dicséri a gyenge terméket, célja az, hogy én megvegyem, és továbbálljak. Az unitárius férfiak többsége leginkább, avagy legkönnyebben a mindennapi kenyér előteremtéséről beszél, a karrierről, a távoli helyekről, melyeket meglátogatott, a politikáról, ami egyfelől a közösség jólétének záloga, másfelől az opportunisták arénája, a vadászatról, a divatról, a nőkről, a meg-megboltó, ám mégis irigylésre méltó nagyokról, és az erőtlenül egy helyben topogó kicsikről.

Volt egyszer, hol nem volt... Brassóban, mécsesek sokasága ragyogott az adventi lila délutánban, és egy unitárius férfi az unitárius csodáról mesélt. Klasszikus értelemben vett csodatörténet volt, mert az imával kikönyörgött történést fogadalommal pecsételte meg. Hitvestársa életéért könyörgött és fogadkozott. Még csak néhány évet kért. Tudta, hogy minden perc világra szóló szenzáció annak, akit a halál tart karmai között. Az ima meghallgattatott. Az életéveket megkapták, s aki kérte és érte fogadalmat tett, soha nem szegte meg fogadalmát.

Szeretem hallgatni azokat az élettörténeteket, amelyek az élet lényegéről szólnak. A fecsegő, hőzöngő vadász-halász történetek, a hódító, gyarmatosító, majd megmutatjuk, fehér ember történetek vagy felbosszantanak vagy egyenesen kiábrándítanak.

Szeretem hallgatni a férfit, a férjet, az apát, a nagyapát, az igaz barátot, aki képes szavakba foglalni lelkének nagy küzdelmeit, aki képes beismerni azt, hogy e világot csak akkor tudja uralni, ha önmagának is tud parancsolni. Szeretem hallgatni a férfi történetét, amely nem női történet, de mégis ugyanarról a küzdelemről, ugyanarról a szenvedésről, ugyanarról az örömről szól. Csak a metaforák, a jelképek különböznek.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése