Rácz Norbert: Szennyes

2012. 03. 20. Szennyes Rácz Norbert

„Minden tiszta a tisztának, de a fertőzötteknek meg a hitetleneknek semmi sem tiszta, sőt szennyes mind az elméjük, mind a lelkiismeretük.”

A fentebb idézett sorok Pálnak Tituszhoz írott leveléből (Tit 1,15) származnak. A levél elejéből kiderül, hogy Pál Tituszt Kréta szigetén hagyta, azzal a nem könnyű feladattal, hogy az ottani városokban szervezze meg a keresztény gyülekezeteket, válasszon presbitereket és püspököket. A levél pedig útmutatást kíván adni Titusznak ebben a munkában. A feladat nem egyszerű, hiszen abban a korban erősen élt az a meggyőződés, hogy a krétaiak mind hazug, erkölcstelen emberek. Az előítélet – nyilvánvalóan – egy krétaitól, Epimenidésztől, a hét görög bölcs egyikétől származik, ám Pál is átveszi a gondolatot, amikor Tituszt emlékezteti a „tényről”: „«A krétaiak mindig hazudozók, gonosz vadállatok, lusta, falánk népség.» Ez a vélemény igaz.” (Tit 12b–13a). E nehéz helyzetet fokozza még az a tény is, hogy a szigeten, vélhetőleg a keresztények között zsidók is megjelentek, akik az ószövetségi étkezési tilalmakat próbálták elfogadtatni. Pál ebben a kérdésben is igen határozott, amint a fent idézett vers is jelzi.

Ám engem jelen pillanatban nem az étkezési szabályok körüli vita érdekel, hanem sokkal inkább az, hogy hogyan válhat az embernek szennyessé mind az elméje, mind a lelkiismerete? Itt, kérem szépen, egy betegséggel állunk szemben, ami – meglátásom szerint – nem ért véget az Ókorral, hanem napjainkban is létezik. Egy olyan szennyezésről van szó, ami régen túlnőtte Kréta határait, és folyamatosan terjed ebben a világban is. A betegség legteljesebb leírását, illetve annak globálissá alakulását Hamvas Béla egyik művében találtam meg, ahol a következők olvashatók: „Minden jel arra vall, hogy a legközelebbi korszakban a föld uralkodó lénye nem az ember lesz. Leginkább madárhoz hasonlít, éspedig a keselyűhöz. Félig madár, félig rovar. (…) Az új faj neve csirihau. Latin, illetve tudományos neve csirihau communis. (…) A csirihau józanságával igen meg van elégedve. Azt hiszi, hogy sikerült az életet tökéletesen leegyszerűsíteni a maga realitására. Ez a valóság, a többi csak mellébeszélés. Ez a létezés kvintesszenciája, minden fölösleges szentimentalizmus nélkül. Ez az úgynevezett létért való küzdelem, mindenki csak magára gondol, magát biztosítja, önmagának szerez annyit, amennyit tud, mindegy, milyen áron és milyen úton. Ez az ésszerű, a józan, az okos, a praktikus. Aki mást mond, az csak saját érdekeit védi rafináltan és valami trükkel akarja ugyanazt. A csirihau az ilyesmin keresztüllát. Az élet alapvetően önző. A rend és az uralom arra lenne való, hogy egyesek a többi rovására éljenek. Ezt megszüntették. Náluk nem lehet hazudni. Mindegyik amúgy is tudja a másikról, hogy zabálni akar, zabálni és párzani és horkolni, a többi tökéletesen érdektelen.”

Ijesztő előretekintés, amelynek sajnos, az előjelei világunkban egyre hangsúlyosabban mutatkoznak. Mintha már mutatkozna az emberiség szellemi horizontján a várva-várt „gyermek”, a csirihau. Nem maradt más hátra, mint megtalálni a vakcinát a betegség ellen, ami, mint a legtöbb kór esetében, a megelőzésben rejlik. Igen, megelőzni az új lény kialakulását, csírájában elfojtva az elme és a lelkiismeret totális beszennyeződést. Ezt pedig csak azáltal lehetséges, hogyha megértjük a kialakulás folyamatát. A szennyeződés először az elmét támadja. Az első tünet az érdektelenség. Nem érdekel, nem számít, nekem nem fáj. Ezt követi a lustaság. Nem zavar, nem teszek semmit, amúgy meg minek is tenni. Ekkor még éber a lelkiismeret, és figyelmeztet, ám a megbomlott, vagy beszennyeződött elme végső támadást indít a józanság utolsó bástyája ellen is. Miért is érdekelne bárkinek a sorsa, hiszen nekem úgyis mindegy, a másik amúgy sem jobb mint én, nem érdemes. Ilyen roham után a lelkiismeret elhallgat, s teret kínál a ferde, szennyes elmének, hogy létrehozza a maga szennyes törvényeit, a többit már Hamvas megírta.

De van gyógyszer! Mégpedig a tudatosság. Tudatosan és folyamatosan figyelni a jelenségeket, lesni a tüneteket, és nyesni azokat minél hamarabb. Nemet mondani az érdektelenségre, a lustaságra, és igent a lelkiismeret szavára. Akinek van füle, hallja meg!