2012. március 19., hétfő

Lőrinczi Lajos: Szenteltessék meg a te neved

2012. 03. 19. Szenteltessék meg a te neved Lőrinczi Lajos

Az elmúlt időszakban sokat foglalkoztam a Miatyánkkal. Bibliaórán és prédikációkban is. Mert zavart, hogy gépiessé válása miatt nem figyelek és figyelünk eléggé a tartalmára. Pedig igencsak megérdemli, hogy ne üdvszerző célzattal, imamalom-szerű pergetéssel „átessünk rajta”, hanem forgassuk úgy a lelkünkben, hogy üzenete olyan gazdaggá tegyen, ahogyan Jézus akarhatta, amikor mintaként tanítványainak elmondta.

Figyeltünk-e fel arra, hogy a Miatyánk kéréseinek első része Istenre, a második része önmagunkra vonatkozik? Mit sugall, mit jelent ez? Mit akar Jézus ezzel nekünk tanítani? Azt, hogy életünkben Istennek az első helyet kell betöltenie. Mint ahogy a világmindenségben ő a legnagyobb, a mi életünkben is Neki kell a legnagyobbnak lenni. Tőle származik minden, ezért akkor lesz helyes, jó, boldog az életünk, ha Isten benne nem a másodlagos, hanem első helyet foglalja el. Ha önmagunk elé, fölé helyezzük.

Szenteltessék meg a te neved! Jézus imádságában ez az első kérés. Gondolkozzunk csak el egy kicsit! Reggel, megébredve, ha végiggondoljuk napunkat, s netán imádságban sóhajtunk Istenhez, mi az első kérésünk? Kire vonatkozik? Biztosan önmagunkra. Azt kérjük, hogy segítsen meg azon a napon, munkánk végzésében. Jézus nem így gondolkodik. Jézusnak Isten az első. Azt mondja: szenteltessék meg a te neved! Mert az első kérés a legfontosabb. Ami a legfontosabb, azt előtérben tartja az ember.

Szenteltessék meg a te neved. Mit jelent ez? A szent szó mindig valamilyen istenire vonatkozik. (Miért is irtózunk tőle?) A legnagyobbat, a legjobbat, a legszebbet, a legdicsőbbet jelenti. Olyant, amilyen maga Isten. Olyan, amilyenek megközelítésére, jelleme formálása által, az embernek, Isten gyermekének törekednie kell. Legyen szent a te neved! Miért kell megszentelődnie annak (Isten nevének), ha már szent?

De vajon szent-e? Vajon szent-e Isten neve mindenki ajkán? Vajon szent-e Isten neve mindenki életében? Vajon nem szennyezi-e be az ember szörnyű szóbeli és cselekedetbeli káromkodásaival Isten nevét? Nem szentségteleníti-e meg szitkozódásaival, bűnös cselekedeteivel és mulasztásaival, felelőtlenségével, nemtörődömségével Isten nevét, képét?

Szenteltessék meg a te neved! Vagyis mindenütt ismerjék el szentségedet! Minden ember fogadja el hatalmadat! Minden ember értse meg lényed lényegét, a hatalmasságod és mindenhatóságod mellett a szeretetedet! Mindannyian éljünk úgy, beszéljünk úgy, hogy szavaink, cselekedeteink által megszenteltessék, megdicsőíttessék, szerettessék a te neved, az Isten neve – az Isten.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése