2012. 01. 04. Diótörő Farkas Dénes
A '89-es rendszerváltás után a demokrácia nagyon képlékeny volt. Az a tény, hogy az is maradt, az egy más kérdés! A határátlépés viszonylatában - nézve az akkori állapotokat -, ma hihetetlennek tűnik a 10-12 órás sorban állás, nem is beszélve a "bogarászásról", mely kiterjedt a zsebvizsgától a pótkerékig! Fordítottak vissza már 3 kiló várfalvi hagyma miatt is.
Történt pedig, hogy 1990 tavaszán (kevéssel a marosvásárhelyi események után) a Kolozsvári Állami Magyar Opera meghívást kapott a Graz-i Operaház egyik gálaestjére. Az operabál bevételét odaadták a kolozsvári társulatnak segély gyanánt. Abban az időben jelent meg Kolozsváron az első Volkswagen minibusz, melyet az Unitárius Püspöki Hivatalnak hozott Klaus Glindemann, a németországi "szabadelvű vallások" egyik főtisztviselője. Az egyházunk olyan szegény volt, hogy sofőrre sem tellett, így a kisbuszt jómagam vezetgettem a szükségletek szerint.
Egy napon a kolozsvári társulat két igazgatója megjelent a püspök úrnál, kérve őt, hogy adná oda a kisbuszt, hogy a társulat nyolc művésszel kiszálljon Grazba, és ott szereplésükkel tegyék ünnepélyesebbé az operabált. Lévén szó két magyar intézetről, a püspök engedékeny volt, de hozzátette: csak abban az esetben adja az autót, ha alulírott vezeti. Ez számomra is érdekes volt, mert addig Nyugat kapcsán csak a naplementét láttuk.
Pénz hiányában magamhoz tettem egy habverő rézüstöcskét, egy réztölcséres öntvény darálót és egy 1614-ben Benkő hámorában, Nagyoláhfaluban öntött rézmozsarat. Gondoltam, hogy ezeket a szép darabokat elfeketézem, s ha kapok érte valamennyi schillinget, akkor már Ausztiában nem leszek a senki kutyája. Bejött a számításom, de erről majd máskor.
Elhagyva Váradot, a vámnál egyből kiszúrták a kacataimat, és a szúrós szemű vámtiszt rám kérdezett, hogy azok a tárgyak kié és miért viszem? Nem tudom megmagyarázni ma sem, hogy honnan jött a határozott válaszom, de szemrebbenés nélkül mondtam, hogy én viszem a művészeket Grazba és ahhoz, hogy előadják a Diótörőt (mert az ugye Csajkovszij stb.) kellenek ezek a kellékek (vagyis üst, mozsár és kávédaráló). A vámtiszt vagy operarajongó volt, vagy bunkó. Elengedett! A portékámból lett két színes Samsung TV, amiről akkor Romániában csak álmodni lehetett.
Ilyenkor Ó- és Újév tájékán a Diótörő és a Denevér előadása rendszeresen a színen van, de mit csináljak, ha nekem Csajkovszkijról a rézmozsaram jut eszembe?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése