Lakatos Sándor: A kezdő lelkesedés

2012. 01. 12. A kezdő lelkesedés Lakatos Sándor

Az aikido mesteremtől hallottam először a Buddhizmusból eredő Shoshin kifejezésről. A keleti filozófiában, de a keleti harcművészeteket gyakorló mesterek tanításában is gyakran esik szó az újonc, a kezdő, a zöldfülű, a tapasztalattal nem rendelkező egyén példaértékű voltáról. A japán nyelvben a „Sho” jelenti a kezdetet, gyakran helyettesíti az egyes számjegyet, a „Shin” szó a japán szív-lélek érzelmi megnevezése.

Shoshin, tehát annyit tesz: kezdő lelkesedés, az első lelkesedés. Minden tapasztalás alapja lehet, mondják a keleti bölcsek. Ők tudják és tanítják, hogy a kezdő lelkesedés gyakran csúfosan megszégyenítheti a megkövesedett, merevvé vált, jól bejáratott, szokványos dolgokat, az önmaguktól eltelt, elkényelmesedett, magukat nagymesternek képzelő egyéneket, akik a kezdő lélek hangját már meg nem hallhatják. Pedig a kezdő gondolataiban rengeteg, szinte végtelen lehetőség rejlik. Egy tapasztalt ember gondolataiban túl sok a sablonos, sematikus, forgatókönyvszerű ismeret, ezért nehezebben látja meg a haladás lehetőségét, könnyebben válik korlátolttá, saját tapasztalatainak rabjává, és talán erősebbek benne az előítéletek is. A kezdő viszont tele van kérdésekkel, érdeklődéssel, lendülettel. A kezdő akarja tudni, érteni, beavatott akar lenni. Ez nem gyerekes naivitás, ez a megértésre, megérzésre való ösztönös vágyakozás, még mielőtt egy vélemény véglegesülne, megmerevedne, megkövesedne.

Egy nagyon kusza paradoxon ez, hiszen örök igazság, hogy a gyakorlat teszi a mestert, mégis a szó nemes értelmében vett mester csak az lehet, aki gyakorlatilag is türelmetlenül nyitott tud maradni mindenre, ami körülötte zajlik. Az igazi feladat ez: úgy lelkesedni valamiért tapasztalt haladóként, mint egy igazi zöldfülű újonc.

Az újesztendő első napjaiban és a tordai országgyűlés által 1568-ban kihirdetett vallásszabadsági ediktum évfordulója közelségében azt hiszem, hogy érdemes a „kezdő lelkesedés” bölcseletét egyházi, nemzeti, közéleti, családi, de akár egyéni életünkre is alkalmazni. Hazai nagymesterünk megerősít e gondolatban:

Ady Endre: Ifjú szívekben élek



Ifjú szívekben élek s mindig tovább,

Hiába törnek életemre

Vén huncutok és gonosz ostobák,

Mert életem millió gyökerű.



Szent lázadások, vágyak s ifjú hitek

Örökös urának maradni:

Nem adatik meg ez mindenkinek,

Csak aki véres, igaz életű.



Igen, én élni s hódítani fogok

Egy fájdalmas, nagy élet jussán,

Nem ér föl már szitkozódás, piszok:

Lyányok s ifjak szívei védenek.



Örök virágzás sorsa már az enyém,

Hiába törnek életemre,

Szent, mint szent sír s mint koporsó, kemény,

De virágzás, de Élet és örök.