2012. 01. 09. TAMÁS A KETTŐS VAGY AMIT AKARTOK Szász Ferenc
P. T.-nak szeretettel
ahogy esik
kezdi tamás
(s mielőtt fűhúzó áprilisire
aranyat érő májusira
szentlelkes júniusira
mennydörgős júliusira
s egyébb gyönyörűségekre gondolnék)
hozzáteszi
úgy puffad
ezek után már megtenné
a szemérkelő szeptemberi pára
az olmós októberi
a darás novemberi
is
de
revelációként járja át eszem
miféle áldás lakozhat
gyarló emberi mivoltunkban
ha minden esik
s puffan
avagy puffad
és annyi minden jólesik még
bár tamás néha morbid
tudom hogy az ikrek egyike ő
de maga se tudja melyik
tamás néha már azt se engedi meg
hogy kedvemre kételkedjem magamban
asszonyban
finánclábban
megöleli a vállam
és lelövi a poént
van
amikor a legszerethetőbb módon
kilakoltat beidegződések otthonosságából
s régholt költőket idéz
színházba invitál
tamás néha őrjítően
népiesch
s beinti
fallossz
tamással szívesen verem el
a drága időt
mit verem
mulatom
jókat horkolva
tamásban
nem tamáskodom
vigasztaló
hogy néha vállamra suppan keze
felsüt mosolya
s ilyenkor elfelejtem
hogy puffad a láb
a kéz
a hulla üzen a szerv
örökkön bomló szövetén át
nyavalyáimban
rigolyáimban
imáimban
s csikarok
mint az újszülöttek
hasikája
tamással lassan a tenger felé sodor
a tegnapi forrás
a vizeléskényszer
gyakorisága
de amíg az örömhírtől
s dohánytól fulladozva
kacagni tudunk
addig legyen így
ahogy esik
úgy suppan
az érett gyümölcs
is
mind a többi
(Datk, 2007)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése