2012. 01. 11. Kutyabaj Nagy Adél
Szerettem volna fennkölt gondolatokkal játszadozni év elején, arra gondolni, hogy mit hogyan tennék másképp az új esztendőben, mi az, amit magam mögött hagyok, és mi az, amit magammal viszek. Talán még újévi fogadalmakra is futotta volna, de gondolataimat egészen hétköznapi, „földi” dolgok kötötték le az esztendőfordulón.
Beteg a kutyám, az én drága jó házőrző ebem. Szeretem az állatokat, legalábbis ezt gondolom magamról, kicsit talán tisztes távolságból, mert hát mindenkinek és mindennek megvan a maga helye. Az én értelmezésemben ez azt jelenti, hogy ajtón kívül. Fenntartásokkal gondolok azokra a kutya-, macska-, hörcsög-, tengerimalac- stb. tulajdonosokra, akik házi kedvenceikkel egy ágyban alszanak. Megdöbbentem már azon, hogy lehet egy fedél alatt élni vadászgörénnyel, s a hörcsögöt meg nem simogatnám. Sokszor megmosolyogtam barátaim túlzott kutyaszeretetét. Nem igazán értettem, hogy miért kap a kutya ajándékot karácsonyra, hisz úgyse érti, hogy mi van, vagy miért kell minden apró-cseprő bajjal állatorvoshoz vinni.
Most azonban gondban vagyok. Mindennapos vendég lett az állatorvos, s azon kapom magam, hogy ígéreteket teszek a kutyának, hogy jobban odafigyelek, többször elengedem kötelékéből, hogy megpróbálom nemcsak odavetni, de odaadni az ételt, hogy többet nem vásárolok csontot a mészárszékben, mert úgy tűnik, attól lett beteg. Még azt is elmondtam neki, megvallottam, hogy szeretem, és ő a világ legjobb kutyája. Csak meggyógyulna! Addig is reményteljes várakozásban élünk s kívánjuk, hogy senkinek ebben az esztendőben kutya baja – kutyabaja se essen!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése