2012. február 24., péntek

Bíró Attila: Változás

2012. 02. 24. Változás Bíró Attila

„…mindnyájan el fogunk változni” (1Kor 15,51) – fogalmazódik meg az idei esztendő egyetemes imaheti tematikája, amely egyben annak lényege, célja és üzenete is akar lenni. Az a tény, hogy a jó pásztor, Jézus Krisztus, a mester, az élet mestere átformál bennünket. Hogy az elhangzott bibliai versek, imádságok, prédikációk és ezek által Isten megváltoztatja azokat, akik nemcsak hallgatják, hanem meg is hallják üzenetét. Vajon megtörtént-e bennünk a változás? Indult-e el bennünk valamiféle változás, átformálódás, alakulás, egy jobb, igazabb, szebb, tisztességesebb életforma felé? Valahányszor elhangzik egy-egy bibliai vers, az olyan akar lenni, mint ami meg tud ragadni. Fel akar rázni, fel akar ébreszteni, meg akar változtatni. Arról szól minden istentiszteleti alkalom, hogy történjék valami – valami változás bennem, az én lelkemben.

Gárdonyi Géza Gyermekkori emlékeim című írása gyönyörűen érzékelteti ezt a változást: „Mi egy talicska föld? Ha eső esik rá, egy csomó sár; ha nap süt rá, egy csomó por. Merőben értéktelen semmiség. De nem értéktelen és nem semmi, ha magot vetek belé. A jácint édes parfümöt von ki abból a földből, a menta balzsamos olajat, a tulipán piros festéket, az írisz kéket, a nárcisz fehéret. Ha virág helyett sóskát vetek belé, az a kis sóskamag sót és savanyúságot hoz ki abból a földből. Ha szőlőt vetek belé, hírmondója se jelentkezik a sónak, hanem cukor és éltető spiritusz az, amit a gyökér a földből kiválaszt. Vajon a földben van-e ez a sok minden? Vagy a magban?”

Feszültséggel, ideges, felzaklatott lélekkel megyek olykor templomba? Nyugodjak meg, találjak ott békességet! Lelkiismeret-furdalással szoktam belépni? Kérjek Istentől megbocsátást. Bánjam meg a lehető legőszintébben az én tévedéseimet, botlásaimat. Lelki vággyal, szomjúsággal, lelki éhséggel nyitom meg a hajlék ajtaját? Keressek, találjak táplálékot az én egyszerű, őszinte, rövid, kis imádságaimban. Haraggal, dühvel, bosszúval volt tele a szívem, amikor elindultam a templom felé? Kérjek Istentől erőt, bölcs szívet, hogy képes legyek megbocsátani és újra szeretni. Kétségeim voltak, megrendült az én hitem? Kérjem az Uramat, hogy erősítsen meg, s nyerjem vissza hitemet és reményemet.

Mit ér, a megannyi, éveken át türelmetlenül végig hallgatott papolás, unalmas istentisztelet? Merőben értéktelen semmiség? De nem értéktelen és nem semmi, ha lélek-magot vetek belé, mert megtermi gyümölcsét. Megtörténik a változás!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése