2012. február 15., szerda

Pál János: Közéleti bolhacirkuszainkhoz

2012. 02. 15. Közéleti bolhacirkuszainkhoz Pál János

Agészilaoszt (Kr. e. 400–360) spártai királyt egy alkalommal megkérdezték, hogy miért nincs fallal körülvéve egy akkora város, mint Spárta. Válaszként a király annak polgáraira mutatott és így szólt: „Itt a városfal!” – vagyis tudta, hogy a városállam ereje, biztonsága nem a falakban, hanem lakóinak szívében rejlik, hogy a lélek megtartó ereje tartósabb, állandóbb a fizikai erőnél.

Több, mint három évszázaddal később Jézus a lelki közösség formálódásának alapelvét a következőképpen fogalmazta meg: „Tudjátok, hogy a fejedelmek zsarnokoskodnak népeiken, és a nagyok éreztetik velük hatalmukat. De ne így legyen köztetek; hanem, aki köztetek nagy akar lenni, szolgáljon nektek. És aki köztetek első akar lenni, legyen a ti szolgátok.” Más szóval: az egyén tartsa szem előtt az isteni akaratot, zsarnokoskodó, önző hiúságával szemben, alkosson (lelkiekben) és ne romboljon.

A túlburjánzó gyarlóságok miatt szétfoszló, és ezáltal az egyént a kiszolgáltatottság, elmerülés veszélyébe sodró világunkban, életmentő öv lehet a közösség megtartó, oltalmazó ereje. Szükséges volna elgondolkodni, különösen napjainkban: közösséget megtartó lelki falakat építünk-e, erősítünk-e, vagy a gombamód szaporodó karrierista, türelmetlen, haszonleső messiásokat követjük, akik feneketlen, örökre elválasztó árkokat ásnak az emberek lelkében? Mindkét út lehetséges. Utóbbi csak romlást hozhat, előbbi azonban életszükséglet!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése