Szabó Előd: Álmodók

2012. 02. 25. Álmodók Szabó Előd

Álmodókról szeretnék ma beszélni.

Előbb a világhírűekről.

Martin Luther King amerikai polgárjogi harcos, az afro-amerikaiak jogaiért küzdő baptista lelkész 1963-ban a Washington-i Menetelés alkalmával tartotta meg híres Van egy álmom... kezdetű beszédét. Álmodott arról, hogy egyszer majd a rabszolgák és rabszolgatartók gyermekei a testvériség asztala mellett ülhetnek, s az ő színesbőrű gyermekeit sem fajuk szerint értékelik, hanem tehetségük, értékeik szerint. Kinget megölték, álma nem lett teljes mértékben valóság, de mégsem volt értelmetlen, mert megváltoztatta a világot.

Jézus arról álmodott, hogy minden látszat ellenére a szeretet uralkodhat a földön, irányíthat emebereket, közösségeket, s álmát Isten országának nevezte. Jézust keresztre feszítették, álma messze van még a megvalósulástól, de mégsem volt felesleges, mert sok emberen, közösségeken keresztül megváltoztatta a világot.

Mózes arról álmodott, hogy rabszolga népe szabadon, otthon, boldogan élhet egykor. Sok évtizedes munka és vergődés után elvezeti népét az Ígéret Földjének határára, de oda nem léphet be. Meghal a Nebó hegyén, álma csak részben teljesül, de mégsem volt hiábavaló, mert megváltoztatta egy nép történelmét.

Nekünk is kell legyenek álmaink: otthon, család, munka, jellemünk formálása. A felsorolt személyek azt igazolják, hogy álmodni érdemes, áldozni szükséges, és álom és áldozat mindig előreviszi a világot, megváltoztatja, jobbá teszi az életet. Ha az álom nem is valósul meg teljesen, de mozdító és ösztönző erőként szükség van rá.

(u.i. Isten is megálmodta a világot, önmagát, lehelletét adta, hogy megteremtse benne az embert. A Biblia szerint azonban a teremtés eredménye nem felelt meg az eredeti álomnak, hiszen „megbánta az Úr, hogy embert alkotott a földön, és megszomorodott szívében.” Még Istennek sem sikerült álmát teljes mértékben megvalósítani, de az álom mégsem volt fölösleges, mert eredménye lett az élet.)