Bíró Attila: Őszi illatok ellen tüntetek!

2012. 09. 09.	Őszi illatok ellen tüntetek!	Bíró Attila
Ősz lett. S amíg én tüntetek húszezres tömegben, addig ő pofátlan egyszerűséggel megérkezik. Hová tűntetek, ti nyári éjjelek? Merre kószáltok, ti forró reggelek? Hát ezért tüntetek, mert nem bírom lenyelni, hogy ő csak úgy maga mögé tuszkolja a nyarat, s vele együtt az elnapolt kirándulásokat, a sokat ígért szabadságokat, az izgalmas utazásokat és minden tervemet. Régebben utáltam érkezését, sőt gyermekkoromban hányingerem volt az illatától. Igen, mert magával hozta a műanyag füzetborító gyári bűzét, s azzal volt tele az egész szobám. Persze, ugyanígy fogadtam az olcsó, PVC-szerű anyagból készült iskolatáskát is. Ha jön az ősz, eszembe jut a gyümölcs íze. A gyümölcs-radírgumi és a dobozos papírragasztó íze is, mert iskolakezdéskor, ha tehettem, mind felzabáltam azokat. Aztán a mézédes szőlő aromája helyett a könyvtári házi olvasmányok dohos lapjait kellett szaglásznom egész közelről román nyelven. Vele együtt érkezett a korán ébredés kényszere, a csípős reggeleivel fűszerezett „trejkulor” duzzogása, na, meg a nehézszagú osztályterem csendjébe visító kréta megfutott hidegrázása. Gyermekkorom őszein ezek ellen tüntettem, ma ezekért tüntetek!? Most pedig hatvan táborozó gyermekkel kimegyek az erdő tövébe, s alázattal igyekszem elmesélni az ősz gyönyörűségét. Gazdag és lemásolhatatlan színek kavalkádját, melyeket angyalok kevernek s mázolnak a tájra minden éjjel. Élvezzük a vénasszonyok nyara simogató napsütését, gyönyörködünk a színesedő lombú fák szépségeiben. Beszélek nekik és magamnak a jó Isten áldásairól, melyekről nem feledkezünk meg most sem, s majd a templomban sem. Szólok az elmúlásról, az újrakezdésről és az Örökkévalóról. Az Iskoláról, amelyért tüntetek, amelynek múltját és jövőét tűntetnék el. Ősz lett. Magával hozta illatát, hogy húszezer orr ne tűrje idén se, miként bűzlik az igazság.