2012. szeptember 12., szerda

Fülöp Dezső Alpár: Gyász, gyermekfejjel

2012. 09. 12.     Gyász, gyermekfejjel     Fülöp Dezső Alpár    

A rutinosan változó iskolai évkezdésünkbe belekondult a gyász harangja. Feleségem a nagymamáját veszítette el, a lányom a dédimamát.

Temetésre is készülve „fejvakarva” vártam az ihletet, míg a lányom közbe nem szólt:

– Apu, segíthetek?

Gondoltam, lerázom, no, meg a lelkem mélyén – talán – remélve, hogy éppen innen érkezik a várt szikra, feleltem:

– Igen, segíthetesz. Rajzolj nekem egy szép három percest.

– Jó – mondta, s mire még hozzátettem, hogy „aztán szép legyen, ám”, már került is elő a papir, ceruza.

Elkészült a rajz, mutatja, s mellé szolgáltatja a szakszerű magyarázatot is, hogy a magamfajta felnőttfej is megértse azt:

Ez itt dédi – mutat az egyik emberszerű alakra –, ez meg én vagyok – mutat a másik, az előbbit kézen fogó, kisebbikre.

Hát igen, gondolom magamban, őt is foglalkoztatja a kedves személy elvesztése. Mi mást is rajzolhatna, mint ami a szívében van, ami a családban is napirend. Nézem a rajzot, s látom, hogy az egész háttér valami sötét kék. Meg is jegyzem, hogy „hol van itt a föld?”, mire „na, jó, akkor rajzolok földet is” megalkuvással odahúz valami vékony barna csíkot a lap aljára, ami nekem rögtön a magyar ugart juttatta eszembe. De mintha vigyázna rá, hogy a dédinek nevezett alak ne érje azt – hiszen ő meghalt, magyarázza, mintha mi ezt nem tudnánk.

Általában véve sötét volt az egész alkotás. Lám, gondoltam tovább, tanulás nélkül, ösztönszerűen is a halált, az elmúlást a sötét színárnyalatokkal fejezi ki már a gyerek is. De aztán megakadt a szemem a kép bal felső sarkán, ott a nagy gyászos sötétség ellenére is ragyogott a citromsárga nap. Ha a halál fogalmával találkozott is a lányom, az örökélet gondolatával még nem volt alkalma, és mégis a halálba távozó dédi feje fölött nem az elmúlás sötétsége uralkodik, hanem fény dereng, világosság. Gyermekfejjel ábrázolva vajon ez volna az örökélet tudata, amelynek ismerete a génjeinkben is feldereng?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése