2012. 09. 06. Adj erőt Uram! Moldován-Szeredai Noémi
„De én bízom benned, Uram, vallom: Te vagy Istenem!” 31 Zsoltár 15.
Adj erőt Uram! – sóhajtok fel.
Kiegyenesítem derekam, megtörlöm kezem és kimegyek a tornácra. A fák koronájától alig látom az eget, így lemegyek az udvarra, egész addig, míg felnézhetek az égre. Figyelem a csillagos eget és eltölt a csoda érzése. Megkeresem az ismerős csillagformációkat, körbefordulok, s nem tudok betelni a látvánnyal. Eszembe jut a múlt héten, a hegyekben látott hulló csillag és a kívánságom. Elmosolyodok, köszönetet mondok Istennek, s megyek vissza félbe hagyott munkám végezni. E rövid testi és lelki pihenő, Istenhez való fohász és csodalátás erőt és kitartást nyújtott.
Eszembe jut, milyen jó lenne, ha máskor is, mikor fáradtnak, türelmetlennek érzem magam, mikor panaszkodom, hirtelen ki tudnám szakítani magam abból az állapotból, „kilépni” az élethelyzetből, kívülről nézni és látni önmagamat és a körülöttem levő világot. Most sikerült az imádság és néhány lépés által. Milyen egyszerű, mégis sokszor nehéz.
„De én bízom benned, Uram, vallom: Te vagy Istenem” – erőt, szeretetet és türelmet adó Isten.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése