2011. augusztus 28., vasárnap

Bíró Attila: A kétségbeesett

2011. 08. 26. A kétségbeesett Bíró Attila

Ó, könnyek, bánat, esengés, ima!
És újra panasz! Mindig könnyek, könnyek!
Én boldogtalan, mi lesz már velem?…

(Kaffka Margit: A kétségbeesett)


Megbénult tekintetekkel, tehetetlen tenni akarással tapadok rá a képernyő poros felületére. Újságok hasábjait betűzöm, s mély sajnálattal gondolok a fekete kontinens többszázezer éhező gyermekére. Éhségtől csikorgó gyomor keserű szájíze, homokkal teli száj cserepes némasága, őrületbe kergető fogfájás sikító ordítása, s Isten a megmondója, hogy még mennyi kín, mennyi szenvedés. Ott ülnek, ott könnyeznek, ott imádkoznak, s reménykednek, hogy holnap is felragyog a nap…

Aztán itt vagyok én, vagy akár te is lehetnél az, aki kétségbeesetten, némi önsajnálattal panaszolja el mindennapjait rég nem látott ismerősének. Tudod, jól vagyok, csak az a gond, hogy… – és aztán a panaszok listája a végtelenségig sorolódik. Nincs határa, csak újabb és újabb siránkozás, esengés, fölösleges nyavalygás. A megszokott és berögződött hitetlen kérdés, hogy: mi lesz velem? Oly kilátástalan a helyzet!

Igen, úgy látom, hogy szokásunkká vált az értelmetlen panaszkodás és egy kicsit el is játszadozunk vele. Elkényeztetett, kényelmes „gondjaink” között talán időnk sem marad arra, hogy másokkal is törődjünk. Vagy gondoljunk Istenre, arra a jóságra és gondviselésre, ami minden egyes nap végigkíséri életünket. Egy parányi hittel pótolni kétségbeesettségünket, stresszes perceinket reménnyel feltölteni, s bízni abban, hogy a jó Isten megóvja életünket. Te látod-e ennek értelmét? Én igen! És meg vagyok győződve, hogy ez az Istenbe vetett hit, remény és bizalom fogja megmenteni – nemcsak a fekete kontinens lakóit, hanem mindannyiunk kétségbeesett életét is.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése