2011. 08. 24. Isten-minőségek Orbán Erika
Előre bocsátom, barátom véleményét osztom meg. S ezzel – feltehetőleg –, a kedves Olvasóközönséget is. Ő nagyon szeret minőségekben gondolkodni. Ami nem vélemény, nem nézőpont, nem minősítés (!), nem jó-rossz, igaz-hamis túlegyszerűsített polarizálása. Valami más, mondjuk lényegbeli vonás, különbség. Ebben az írásban a vallás(osság) és egyház fogalmát a női és a férfi minőség által közelítem meg.
Magyar nyelven azt mondjuk: anyaszentegyház. Még mi, unitáriusok is. Hogy megértsük, miért e szóhasználat, párezer éves kultúrtörténeti utazást kell tennünk. A felszínes ítélkező, aki csak kétezer esztendőt megy vissza, és kizárólag keresztény (itt: szűztől született, Krisztus-istenséget hívő) szemüvegen át lát, azt mondhatja: nyelvünkben az egyház feje, Jézus Krisztus szülőanyja iránti tisztelet fejeződik ki. Azt hiszem, itt másról is szó van. Olyasmiről, amiért például a katolikus papok még ma is szoknya-ruhát hordanak. Arról, amiért az atyánkfia megnevezést használjuk női személyekre is. Amiért a már keresztény magyar hitvilágban kialakulhatott a (Szűz) Mária-kultusz. Vagy amiért a hagyományos protestáns egyházak (a vallástörténelemben nem előzmény nélkül) női papokat is szentelnek világi szolgálatra. Vagyis, a női és a férfi minőség összekeveredését, de legalábbis rétegződését szülte az utóbbi 2000 esztendő két legmeghatározóbb vallása, a keresztény és az iszlám, középpontjukban egy-egy férfi nemű istenszeméllyel. (Követőik száma a Föld lakosságának több, mint fele!)
Az anyaszentegyház fogalmában szépen kifejeződik az a több ezer éves vallástörténeti tény, mely szerint – pontosan a Hold mozgását követő, a termékeny föld művelésével foglalkozó, letelepedett népek hite miatt, – az istenség női minőséget képviselt. Olyant, aki termékeny; aki reményt, életet, jövőt ad, táplál. Ami az egyház(ak) szerepe is. Ezzel a női istenséggel keresi/teremti a kapcsolatot a föld felé (épp a szaporító szerveinél) nyitott ruházatán keresztül a pap. Erre a boldoganyára, „asszony” minőségű istenre emlékszik népük a babba névvel, amit a keresztény Európában később könnyen Máriához kapcsolt. És évszázadokkal, ezredekkel később, amikor változik a minőség-tulajdonítás, az Atya Isten férfi minőségével próbáljuk felruházni atyánkfiait és leányait. És ugyanakkor nőket szentelünk pappá, mert érezzük, hisszük, hogy ugyanannak az Egy, nemek fölötti Istennek hordozói és töredékes tükrei vagyunk mindannyian, férfiúi és női minőségünkben egyaránt.
És jövőnk attól függ, hogy e minőségi különbségeket az Egyház, a társadalom, a világ miként képes jellegüknek megfelelően egységbe rendezni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése