Farkas Dénes: Ősmarketing

2011. 08. 15. Ősmarketing Farkas Dénes

Abban az időben, amikor én még „őszinte ember voltam” (József Attila) nem ismertük a piackutatás tudományos módszereit, és a marketing, mint tudomány csak felnőttkorban ért utol, gyűrt le és tette áldásosabbá vagy nyomorítóvá életünket. Ezt mindenki maga döntse el.

Azt hiszem, hogy a globalizáció előjátéka volt a marketing is... A globalizáció áldása-nyomora jól áttekinthető egy csupor szentmiklósi tej és a fehér-színű „reggeli ital” elfogyasztása után, melyet Pestről hozott a leányom.

Mosakszom a globalizált szappannal és nosztalgiázom afelől, hogy hova lett az Amo, Kékvörös stb. piperecikk, melyeket nagy nehézségek árán időnként beszerezhettünk, és amelyeknek a habzása, illata jóval felülmúlta a mai Palmolive világát .Nem taglalom tovább hogy a tehéntejből miként lett „marha” ital, sőt azt is megértem, hogy a piackutatás a fejlődésünk természetes tartozéka.

Valamikor réges-régen, amikor a Ludas Matyi fénykorát élte, igen nagy élvezettel lapozgattam, és szórakoztatott a sok szellemes karikatúra, valamint az azt övező humor. Visszaemlékszem, hogy úgy ötven évvel ezelőtt a fent nevezett lapban volt egy rajz, amit gondolatban most is látok: egy koncertterem félig nyitott ajtaja előtt tolong a nép. Egymás hátára mászva tapossák le egymást. A nyitott ajtón belül látszik a nagy fekete koncertzongora felemelt fedéllel, és a széken előtte a billentyűket veri a frakkba öltözött fehér mandzsettás művész. A nagy fekete zongora mellett állt egy mezítelen nő, akinek idomait a rajz eléggé erotikusra jelenítette meg. Telt keblei, szép lábai, gömbölyded alkata volt, s ami „szem-szájnak ingere” mind-mind a rajzon jelen volt. A félig nyitott ajtón beszitáló fény a női testre hullt, míg a másik fénysugár az ajtó látható oldalán világította meg azt a plakátot, amely a koncertet hirdette: nevezetesen Liszt valamelyik rabszódiáját, s kiemelt betűkkel, hogy a kottát Pelle Maca lapozza! Micsoda marketingfogás, nemde?

A tömegnek Pelle Maca látványa kellett, mert csak így lehetett „eladni” a Lisztet. Azóta eltelt sok évtized, és Pelle Macáék úgy elszaporodtak, hogy maholnap a szószékekre is fel kell vinni őket! Várom a tolongást...